Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ádám Ágnes: Bizánci kötés: 13-14. századi szerb kódex restaurálása
mozgását, feszítő erejét: követve a törésvonal irányát, kettészakadt. A fatáblák három oldalról ék alakban hornyoltak, egészen a hosszanti és a rövidebb oldalak találkozásáig. A rövidebb oldalakon a vájat nem fut végig egészen a nyílásig. Az előtábla hosszanti hornyolt élének a közepébe két darab, öntéssel készült vaspöcköt vertek bele. A hátsó kötéstáblán három-három lyuk utalt arra, hogy a könyvtestet valamikor háromágú fonott bőrszíj fogta össze, verettel a végén. A gerincbőr sérülése miatt jól kivehető volt, hogy a könyv gerincét erős, durva lenvászonnal kasírozták. A gerincnél szélesebb lenvászon anyagot, mint egy “külső betáblázó- csíkot”, a fatáblára is rásimították. A kenderzsinegből készült oromszegő alapot a vásznon keresztül az ívekbe beleöltve rögzítették, valamint szabálytalanul átfúrt lyukakon át a fatáblához is odavarrták vastagabb lencérna segítségével. A két színnel (piros - zöld) hímzett oromszegők jellegzetesen ráfutnak a fatáblák széleire. A borítóbőrt a táblák élein kissé bemetszették (technikailag elég nehéz feladat), 4.-5. A két színnel varrt orom- szegő ráfut a fatáblák széleire. The headband with bicolour stitchwork runs onto the edges of the wooden boards. hogy a színes, látványos oromszegők jól érvényesüljenek. A táblák oly módon voltak rögzítve, illetve hozzáfűzve a könyvtesthez, amelyre eddig még nem találtam példát a külföldi szakirodalomban sem. A Közép- és Nyugat-Európában elterjedt betáblázási mód általában az, hogy az íveket kenderzsinegre vagy bőrbordára fűzték, és a bindvégeken keresztül rögzítették a könyvtestet különböző módokon a fatáblákba. E kódex esetében a bizánci fűzéstechnika egyik jellegzetes módját alkalmazták (ez azonban csak a szétbontás során derült ki). Az ívéleken a tervezett beosztások szerint bemetszést ejtettek, és e réseken keresztül dupla láncöltéses megoldással fűzték föl a könyvtestet. A lencérnával készült láncok alig emelkedtek ki a kissé meggömbölyített gerincből. A láncöltéses fűzéssel készült, a kora bizánci birodalomból eredő kötések közül nagyon sok elpusztult, a fennmaradóak 58
