Műtárgyvédelem, 2002 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Antal Mariann - Kőfalvi Vidor - Baghy László - Morgós András: Költöző kövek : a balácai mozaik áthelyezése
folyamatosan, csak foltokban tölti ki a betontáblák és a padló közötti rést, így pedig egy esetleges bontás esetén könnyen eltávolítható. A lapok stabilizálása után került sor a sérült részek restaurálására. Ez a nagyobb betonhordozós kitörések beillesztésével és rögzítésével kezdődött, ezután következett az aprólékos munka, az egyes szemek berakása. A védő gézrétegeket fokozatosan eltávolítottuk a felületről. A bontás során az alaptól levált szemeket a gézrétegek jól rögzítették, így lehetővé vált, hogy azok pontosan eredeti helyükre kerüljenek vissza. Azoknál a szemeknél, melyek az ágyazó habarcsból kiestek, de a helyük, lenyomatuk megmaradt, a visszaragasztáshoz Mozaik csemperagasztót, poli(vinil-acetát) vizes diszperzióját használtuk. Voltak olyan nagyobb részletek, ahol az ágyazó habarcs nem maradt meg, és szükség volt új ágy kialakítására. Ezekhez meszes, homokos, téglaporos habarcsot készítettünk, és ebbe nyomkodtuk bele a szemeket a mintának megfelelően, majd a felületet egyenes léccel síkra ütögettük. Sok helyen sérültek maguk a szemek is, eltörtek, aprózódtak. Elsősorban az apszisnál találkoztunk a mozaikszernek felszínnel párhuzamos réteges töredezettségével, amely főleg az okkersárga és világoszöld szemeket érintette. A 10-es és 31-es helyiség mozaikjának restaurálása során történt anyagvizsgálatok alapján az okkersárga és világoszöld szemcsék nem természetes kőből, hanem mesterséges anyagból készültek. Színük és romlásuk alapján ennél a mozaiknál is feltételezhető ugyanezen anyag használata. A sérült szemek pótlását a főmező esetében különböző színű és árnyalatú kőfajtákból készített mozaikszemekkel végeztük, az apszisnál pedig az említett két színt mészkőliszttel töltött, oxidokkal színezett epoxi (Eporezit FM 20, T30) műgyantából öntött lapokból készítettük el. A szemcséket a következőképpen állítottuk elő: 0,5-1 cm vastag kő-, ill. műgyanta-lapokat gyémántkoronggal működő vizes vágógépen 0,5-1 cm-es csíkokra vágtunk fel, vésővel, ill. csípőfogóval pattintottuk le a különböző vastagságú szemeket. Berakáskor a pattintott felület került felfelé. A mozaikon több helyen szükség volt fugázásra, nem csak az áthelyezés során sérült, hanem az érintetlen részeken is. Ehhez ugyanazt a meszes - homokos - téglaporos keveréket alkalmaztuk hígabb változatban, amelyet a beágyazáshoz is használtunk. A szélek kialakítása műkővel történt, sóskúti mészkőzúzalék és cement 5:1 arányú keverékével. A restaurálás utáni tisztítást először szárazon végeztük, spakli, műanyag szálú kefe, porszívó segítségével, mellyel eltávolítottuk a gipsz, karboxi-metil-cellulóz, és a diszperziós ragasztó maradványait. Ezután szükség volt még többszöri vizes tisztításra is. A mozaik készítéséhez felhasznált kövek kőzettani azonosítása, esetleg a lehetséges bányák megjelölése a kutatás számára fontos adalékul szolgálhatna, összehasonlítási lehetőséget adna a már meglévő (8-as és 10-es helyiség) kőzettani eredményekkel. Ezért a kipergett szemek végleges rögzítése előtt a későbbi anyagvizsgálatok elvégzéséhez mintát vettünk 77
