Műtárgyvédelem, 2002 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Holport Ágnes: A 115-ös számú sírhalom : feltárás és rekonstrukció Százhalombattán

A temető, eddigi tapasztalataink alapján, fém-mellékletekben szegény, ami persze adódik az égetéses szertartásból és a gyakori rablásokból is. Egyszerű, ívelt hátú vaskések, vas zablatöredékek, bronz és vas lószerszámdíszek több temetkezésből is előkerültek. A 114. sír vadkan-agyaras vas zablája tulajdonosának kiemelkedő rangját bizonyítja. A ruhadíszek: tűk, fibu- lák, gombok és ékszerek az égetés során jelentősen sérültek. Jellemzően sok volt a változatos mintával díszített, poncolt bronzlemez-munka. A temetkezési rítus és a leletanyag alapján az eddig feltárt sírokat a kora vaskori Hallstatt C periódusra, az i.e. 7. sz.-ra keltezzük, kiemelve a lelőhelyet érintő jelentős délkeleti hatásokat, melyek erőteljes itáliai elemeket is hordoznak.

1990-96. között tártuk fel a 115. sz.-i temetkezést.4 Ez a temető legdélibb sírja, és a ’’nagy halmok” közé tartozik, egyben az eddig feltárt sírok közül a legkorábbi, valószínűleg a század legelején emelték. Az ásatás kezdetén a környezetéből több mint három méterre kiemelkedő magaslatot nyugat-keleti irányban folyamatosan szántották, így legmagasabb a nyugati széle volt. Meglehetősen nehéz feladatot jelentett a tájékozódás: a halom eredeti középpontjának, a feltételezett sírkamra helyének, valamint alapjának, az őskori járószintnek behatárolása (1. kép).

Az egész 1991-es ásatási szezon az északi halomfél köveinek bontásával, tisztázásával, értelmezésével telt. A következő évben a folyosó feltárása és az északi kamrafal nyomainak előtűnése, a kamrapadló észak-keleti sarkának kibontása jobban értelmezhetővé tette a helyzetet. 1994-ben egy nagy kiterjedésű déli rábontással hozzáférhetővé tettük az egész kamrát, melyet felülről lefelé haladva a tetőszintig közelítettünk

2.1. A kamra helyzete a halmon belül, a feltáráskor.

The position of the chamber in the mound during the excavation

meg, illetve a járószintig bontva próbáltuk ’’kihámozni” a körötte levő kövek közül a falak külső oldalát, csupán arasznyi darabokban tisztítva róluk a földet. Hihetetlenül nehéz feladat volt mindezt a hatalmas kő és máglyatömegből kibontani. Minden kődarab elmozdítását hosszas vívódás előzte meg.

24