Műtárgyvédelem, 2002 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Holport Ágnes: A 115-ös számú sírhalom : feltárás és rekonstrukció Százhalombattán

Ekkor már negyedik éve dolgoztunk: volt egy jól körvonalazódott folyosós sírkamránk, az emberi hamvakat a folyosóról összegyűjtöttük, de még nem tudtuk mi vár bennünket a beszakadt, betömődött kamrában. Megkezdődött viszont a harc a famaradványok megtartásáért. A teljes kamra: a beszakadt tetőgerendák, az oldalfalak, a tetőszerkezetet tartó oszlopok, a teljes padlófelület kibontása és konzerválása a következő két év feladata volt.

A legnagyobb nehézséget a famaradványok megőrzése jelentette, több éven át, a rendkívül száraz és meleg nyári, és a csapadékos téli időjárási körülmények között; míg döntés született végleges sorsukról. A szerkezetileg nagyon gyenge, cellulóztartalmát jelentősen elvesztett anyag nedvesség- tartalmát egyensúlyban kellett tartani a környezet relatív páratartalmával, folyamatos, óvatos nedvesítéssel, vagy éppen a környezet nedvességétől történő megóvással.5 Ilyen nagy mennyiségű, nagy tömegű és kiterjedésű fára nem is számítottunk. Lehetőségként kínálkozott az a megoldás, hogy a legjobb állapotban megmaradt, és a legtöbb építési információt hordozó délnyugati kamrasarkot eredeti állapotában kiemeljük és laboratóriumi kezelés, konzerválás után múzeumi kiállításon bemutassuk. A nyugati kamrafal azonban teljes hosszában állt, mind a négy gerenda viszonylag jó állapotban; a déli oldalon három gerenda, töredékek a nyugati és a keleti oldalon, valamint a teljes, 5,5 x 5,5 m-es fapadló, továbbá a tetőgerendák és a tetőszerkezetet tartó oszlopok maradványai. Túl nagy volt a kísértés, kivételes a lehetőség az egész építmény helyszíni megőrzésére. A famaradványok elsődleges kezelését, konzerválását Lukács Katalin restaurátor, a szentendrei Ferenczy Múzeum munkatársa végezte, aki a korábbi százhalombattai ásatásokon is részt vett.

A leletek előkerülésekor a korábban a kisebb daraboknál alkalmazott és jól bevált Paraloid B 72 acetonos-toluolos oldatát alkalmaztuk elsődleges konzerválásra. A famaradványok környékét próbáltuk folyamatosan nedvesen

tartani és árnyékolással is óvni a kiszáradástól. A nyugati és a déli fal előkerülésekor nem bontottuk le a föl2.2. A déli kam ratal belső oldala a téli takarás lebontásakor The inner side of the southern wall of the chamber when the winter cover was pulled down

det a fal teljes hosszáról, hanem körülbelül méterenként 30 cm-es szakaszokon tettük csak láthatóvá a gerendákat teljes magasságban, a külső oldalon. A falak belső oldalát a máglyabetöltés védte. A nyugati oldalon a beszakadt tetőgerendákat csak félig bontottuk ki. Az elkövetkező időszakra (1994-95 tele)

25