Műtárgyvédelem, 2002 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Morgós András: Párizs, Karthágó, Budapest : egy elmaradt nekrológ helyett

1.1. Baky Győző: Önarckép Győző Baky: Self portrait

A Tunisz melletti Bardóban a Musée Alaoui Észak-Afrika leggazdagabb (ti. az egykori Karthago) régészeti anyagát őrizte. Nyolc éves (1935 júniusától 1942 februárjáig tartó) itteni restaurátori működése alatt kitanulta a konzerválás és restaurálás csaknem minden változatát, dolgozott freskóval és viaszfestménnyel, üveggel és bronzzal, csonttal és arannyal. Rendkívül igényes feladatokat sikerült megoldania, restaurált ógörög lakomaágyakat, megmaradt fémrészeik alapján, helyreállított karthagói márvány és terrakotta szobrokat, vázákat, megoldotta nagyméretű római mozaikok “in situ” felvételét, és a múzeumba szállítását. De helyreállított

(Fédération Francaise des Artistes), ennek keretében csoportos kiállításokon vett részt. 1929-ben a Galerie de la Salli kiállítótermében volt első önálló kiállítása, ezt követte gyors egymásutánban további kettő, 1930-ban és 1931-ben. Az utóbbit Magyarország akkori párizsi nagykövete nyitotta meg, ami legalábbis azt jelezte, Baky Győző nevet szerzett a képzőművészetben.

Párizsi szerepléséről méltató cikkek jelentek meg, galériák keresték munkáit, egyre többször állíthatott ki, és a kritika elismeréssel fogadta műveit. Degas egykori párizsi műtermét bérelte, ami festészeti ízlésétől sem eshetett távol: ő posztimpresszionistának tartotta magát, mások nevezték “mágikus realistának” is. Technikája nagyon lendületes volt, a színeket festőkéssel a vásznon keverte ki. Párizsi karrierjét Grósz Cecilia (akkor Flajdú Henrikné) egyengette, társaként Afrikába is elkísérte. 1935-ben házasságot kötöttek.

1934-ben utazott Észak Afrikába, hosszabb tanulmányútra, - amiből azután közel egy évtizedre szóló letelepedés, és egy új hivatás felfedezése lesz: nyolc évig maradt Tunéziában, sivatagi és városi jeleneteket, arab portrékat, tengeri tájképeket festett. ”A rabati köszörűs”

(Le remouleur de Rabat) c. festménye a párizsi Világkiállításon díjat kapott.

1934-ben Tuniszban elfogadta a francia állam által ott fenntartott Musée Alaoui múzeumban felajánlott, - és heti két alkotói szabadnapot is biztosító - restaurátori állást. Érdekességként megemlíthető, hogy a múzeumnak korábban is volt egy magyar származású restaurátornője, aki addigra már eltávozott az országból.

12