Műtárgyvédelem, 2002 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Morgós András: Párizs, Karthágó, Budapest : egy elmaradt nekrológ helyett

és kiegészített freskó és secco falfestményeket, miniatűr kerámiákat, ékszereket, konzervált ókori pénzérméket is. Mellesleg múzeumi kollégái, az ottani régészek társaságában a legválasztékosabb franciaságot tette magáévá, lévén továbbá, hogy a sejk ül islam-tól (főpap) bérelt villát a Földközi-tenger partján, annak egyben állandó sakkpartnere is lett, - és mindeközben sajátkezűig épített magának vitorlást Kheredinben, a tengerparton.

Gyakran tett vitorlás kirándulásokat a szigetvilágba, világkörüli útra is készült hajójával, de ebben már megakadályozta a háború. A németek afrikai előnyomulása idején, szembenálló állam polgáraként, elkerülhetetlenné vált a távozása. 1942 márciusában hagyta el Tuniszt, ott festett képeinek javarésze Afrikában maradt. Ugyanazon esztendőben tért vissza Magyarországra, és szeptembertől már a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatába állott, ahol a Régészeti Tár restaurátorműhelyét vezette, egészen nyugdíjazásáig. Itthon, röviddel megérkezése után, gyűjteményes kiállítással mutatkozott be a Műterem Galériában, részt vett a Műcsarnok minden kiállításán, bemutatója volt a Fészek Klubban 1947-ben, majd 1948-ban. Halála után az ARTE Galéria rendezett kiállítást festményeiből, 1998-ban. A magyar és a francia állam több képét is megvásárolta.

1944-45 között számos olyan restaurátori munkát is elvégzett, amilyet a múzeumban korábban még nem ismertek, vagy “kevesebb sikerrel alkalmaztak”. Ilyen volt neolitikus festett edényeken a leváló festékréteg rögzítése, a vaskori fémberakásos kerámiatárgyak kiegészítése, a római üveganyag restaurálása. Kiemelkedő szakmai teljesítmény volt a szekszárdi, korábban rosszul kiegészített vas diatretum üvegporos eljárással végzett helyre- állítása, a Brigetióból származó törött ezüstlemez mellszobor restaurálása (kikalapálta és gipsszel kiegészítette). A szőnyi bronz díszsisakon és Mithras- táblán a mellszoborhoz hasonló eljárást alkalmazott. Római kisbronzokat is restaurált, olyan sikerrel, hogy a romlásuk megállt. Kibontotta a ságvári későrómai temető ezüst tokját, amelyben egy feliratos lemezke volt elrejtve, amit csíkokra vágott, majd összeállított, hogy a szöveg olvashatóvá váljék. A teljesen szétmálló neolitkori koponyákat új eljárással szilárdította.

A háború után egyre szélesebb körben vonta be Párducz Mihály és László Gyula a múzeumi feladatok ellátásába, leletmentésekre, kivételes jelentőségű műtárgyak restaurálására, konzerválására, majd ezen túl restaurátorok elméleti és gyakorlati képzésére: ő szervezte Magyarországon az első restaurátor- tanfolyamot, 1947-ben. A két hónapos tanfolyamon a vidéki múzeumok által kiválasztott küldöttek, valamint a restaurátori pályára készülő szobrászok, festők, iparművészek vehettek részt. A tanfolyamnak 15 hallgatója volt.

Az ötvenes években Baky Győző talán egyik legérdekesebb munkája az istállóskői barlangban talált őskori tűzhelyhez kötődik. “In situ” kiemelte a mintegy 8 tonna súlyú leletet, a barlang szájától a 42°-os lejtőn levitte a völgy aljáig, majd Budapestre szállította, és kiállításon helyezte el a Magyar Nemzeti Múzeumban. A tűzhelyet feltáró Vértes László régész írta róla: “Bámulatosan értett ahhoz, hogy öt-hat tonna súlyú sírokat, kemencéket, vagy akár magát az istállóskői tűzhelyet is kiemelje, és a monstrumokat tetszése szerint forgassa, szállítsa. Az egy darabban kiemelt tárgyak szakembere volt."2

13