Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Hidasi Zsolt: Egy XVII. századi faliszekrény restaurálása
mennyi munkáján megtalálhatók. Példaként említhetem a szepesszombati plébániatemplom XVII. sz. közepén elkészült szentélykorlátját, valamint több, a lőcsei Szt. Jakab-templom- ban található epitáfiumát is: Hain Miklós epitáfiuma (1652) és a Gerschner-epitáfium (1672) azonkívül bár nem bizonyítható, hogy idősebb Gross Pál munkája, de közvetlenül ebbe a körbe tartozik még a Zabeler- (1664) és a Gosnowitzer-epitáfium (1669) is7. A formaelemek, a vonalvezetés és az angyalfejek jellgzetes arcfelépítése alapján legközelebbi három analógiát (szepesszombati szentélykorlát, valamint Hain Miklós és Gerschner Ger- gely-epitáfium) megfigyelve talán nem túl merész feltételezés, hogy a szekrény faragványait id. Gross Pál vagy közvetlen követője, esetleg tanítványa faraghatta. Természetesen ennek bizonyítása alaposabb kutatómunkát igényelne. Tárgyleírás A korpusz álló helyzetű, falfülkébe épített korai írószekrény forma, melynek kívülről látható részeit feketére festették. A szekrény fenyőfából készült, de a kávát, valamint a belső osztóelemeket felépítő szelvényeket a főnézeti oldalon hársfa éllécekkel látták el. Szintén hársfából készültek a díszítésül szolgáló profillécek és párkányzatok, valamint a szekrényt keretező faragványok is8. A bútor összeépítéséhez, ill. a díszítmények rögzítéséhez eredetileg valószínűleg kizárólag faszegeket használtak. Kovácsoltvas szegeket és szegecseket csak a vasalatok felerősítésénél alkalmaztak. A szekrény horizontálisan két nagyobb részre tagozódik. Az alsó, függőleges elemmel is kettéosztott, két keretbetétes szerkezetű ajtóval záródó rész szélein profilozott párkány fut körbe. Ez a párkány osztja a bútort két egységre. 1-2. kép. A korpusz a restaurálás megkezdése előtt 70
