Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Hidasi Zsolt: Egy XVII. századi faliszekrény restaurálása
A polccal kettéosztott felső rész közepét lenyitható, egyúttal asztallapul is szolgáló ajtó zárja, melyet kinyitott állapotban villaszerű kovácsoltvas láb támaszt meg. A keretbetétes ajtó betétje belül habos kőris, mely a fekete keretben különösen jól érvényesül. Az ajtó mögötti fülkét - a polc kivételével - fekete alapon sárga csillagokkal festették ki. A fülke mellett egy-egy faragott és színesen festett hermával díszített pillérszcrü szárnyat találunk, melyek mögött egymás alatt elhelyezve, mindkét oldalon öt-öt kicsi, a bútor felső részén, a széles párkányzat alatt pedig egy-egy nagyobb fiók található. Valamennyi fiók homloklapját hullámlécek keretezik9. A harmadik fiók magasságában hátul a korpusz mindkét oldalában egy-egy titkos rekeszt találunk. A zárszerkezetek, a csuklópántok és az ajtók, fiókok címei ónozott vasból,10 a húzógyürűk sárgarézből készültek. A szekrényt lendületes rajzú, áttört, faragott, színesen festett fülkagylós díszítmények keretezik; oromzatán Szentháromság-kép, az oldalakon fülkagyló ornamentikák között egy-egy angyalfej és alul fülkagylós keretben felirat: „Ioanes Olmucer, 1665”. A bútor restaurálás előtti állapota A bútor restaurálás előtti állapotának legszembetűnőbb problémáit a faanyag mozgása okozta. Az oldallapok összeszáradása és az ezekre merőleges szálirányú osztóelemek mérettartása miatt a faszegekkel és utóbb sajnos vasszegekkel is megerősített hátlap sok helyen elvált a korpusz kávájának éleitől, megvetemedett és az eredeti szélesítő toldás mentén néhol szétnyíltak a ragasztások. Ahol az említett osztóelemek nem tudták kinyomni a hátlapot, ott a belső oldal felől bevert faszegek a nyírófeszültség következtében eltörtek és a méretváltozás (pontosabban tartás) a bútor elülső oldalán jelentkezett, ahol a hársfa éllécek előrébb kerültek, mint a korpusz kávájának a síkja. Ez részben esztétikai, részben statikai problémát is jelentett, hiszen az elnyíródott faszegek miatt a fiókok közötti oszlóelemek belső szélét így néhány helyen csak az éllécek kis lapolásai tartották. A vetemedés következtében majdnem mindegyik fiók megmozdíthatatlanul beékelődött a fiókházba. A száradás okozta probléma már korábban is jelentkezhetett, mert a hátlap leszerelése után látszott, hogy a hátlap mögött, az összeszáradt szelvények hátsó élére vékony léceket ragasztottak. Sajnos arra nem gondoltak, hogy ezzel a hátlapban ébredő feszültséget tovább növelték, hiszen az oldallapok, a tető- és a fenékdeszkák hátsó éleire nem ragasztottak semmit, nyilvánvalóan azért, mert az ott keletkezett rések (ha voltak ilyenek) nem voltak látható helyen. (Gondoljunk arra, hogy a bútor eredetileg falfülkében volt.) A szekrény több díszítőelemének ragasztása elengedett, és hiányok is keletkeztek. A korpuszon és a faragványokon is számos későbbi kiegészítést találtam.11 A bútor fekete felülete bemattult (eredetileg való- sznűleg valamivel élénkebb lehetett, de magas fényű sohasem volt),12 sok helyen összekarcolódott és megsérült. Rovar- vagy gombafertőzésről árulkodó bélyegekkel nem találkoztam. A középső párkány a kinyitható szárnyak talpa alatt a használat következtében kissé megkopott. Az asztallap mögötti, csillagokkal kifestett belső rész erősen elkoszolódott. A későbbiek során külön problémát jelentett, hogy a fiókok oldalain, ill. a lehajtható asztallap mögött, több helyen krétafeliratot találtam, továbbá a bal harmadik (lók oldalán bekarcolt vonalakat. A krétafeliratok kora tisztázatlan. A hátlap külső oldalán egy szállítólevél-töredéket találtam. A lehajtható asztallap 3. kép. A jobb oldali díszítmény 71
