Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - T. Bruder Katalin: Két római sisak újrarestaurálása
Itt kell megjegyeznem, hogy a fehéren hagyott kiegészítéseket a későbbiekben az eredeti töredékekkel együtt befeketítették, s ma alig-alig lehet a kiegészített részeket elkülöníteni. Fenti, Intercisa lelőhelyű sisakokhoz tartozik még típusát illetően három, egyéb pannóniai lelőhelyű sisak is. Jelenleg összesen 14 ilyen típusú, késő császár kori sisak, illetve sisaktöredék ismert. Ezeket készítési technikájuk, formai eltéréseik, illetve díszítésük alapján négy típusba sorolják: I. típus: intercisai kistaréjos sisak II. típus: intercisai nagytaréjos sisak III. típus: berkasovói 2. sz. és az Eskü téri sisak IV. típus: berkasovói 1. sz. sisak20 A sisak múzeumba kerülésének körülményei, állapota A most ismét restaurálásra került sisak az Eskü téren21, 1898. június 25-én került elő, az épülő Erzsébet híd bal parti pillérének alapozásakor. Állapotáról már meglelésének idején így ír Hampel József: „Mikor a sisakot találták, külsejét kavics és homokréteg borította, hasonló tömeg töltötte meg a belsejét is, fölületéhez a rozsda által összeforrva a sisaknak néhány levált töredéke is odatapadt.22 ... Egykori színpompájáról színes táblánk is adhat hozzávető fogalmat, bár mai nap az arany fölület már jórészt lekopott, vagy fénye eltompult s az üvegkövek nagy száma hiányzik, vagy oxydatio által fényük és áttetsző voltuk megszűnt.”23 Maga a sisakharang is meglehetősen hiányos, egy majdnem teljesen keresztbefutó és számos kisebb repedés gyengíti. Ezek mentén az átkristályosodott borítás, és néhol a vasalap is eltűnt. Mindkét arcvédő lemeze sérült, nyakszirt- és orrvédője hiányzik. A két felet összefogó, 1-2 mm magas, kb. 10 mm széles gerinc is erősen hiányos. A sisak felülete aranyozott ezüstlemezzel borított, erősen átkristályosodott állapotú. A borítás előbb a két félre került fel, s csak ezután helyezték rá az összefogó gerincet, ez néhány mm szélesen takarja a két fél harang borítását. Alul frízszerűen díszített pánt helyezkedik el kövekkel, melynek fölső részére rácsúszik a sisakharang borítása. Legvégül, mintegy lezárja és tartást biztosít az alsó abroncs, ehhez csatlakoztak az orr-, az arc- és a nyakszirtvédő. Az aranyozott ezüst borítás minden szélrészét mintabeütő vassal készített, plasztikus szegélyezés díszíti. A sisakharangot és az arcvédő lemezeket nagyméretű és kisebb, szélesen foglalt, szimmetrikusan elhelyezett kövek ékesítik. Üvegből a téglalap alakú, zöld kövek és üvegpasztából a rétegelt öntésű, ónixutánzatok mély feketésiila, fehér réteggel, illetve feketésiila, türkizkék fölső réteggel készültek.24 Egyik oldalán középen megmaradt egy erősen lepusztult kő, mely borostyán maradványa. A sisak nagy tarkaságában elég hivalkodó lehetett a maga korában is. Erről, a tárgy túldíszítettségéről Nagy Géza25 azt írja: „Az alakok ugyanis (amelyek a sisak pántján helyezkednek el - kiegészítés tőlem, B. K.) minden kétséget kizáró módon azt bizonyítják, hogy az egész római provinciális készítmény, viszont a rekeszes álékkövek használata arra vall, hogy a rómaiak nem maguk, hanem a barbárok számára készítették.”26 A sisak állapotát egyértelműen meghatározza az a tény, hogy a Duna medrében, illetve közvetlenül a vízpart fövenyében feküdt évszázadokon át. A vas teljes mértékben átkorrodálódott, a burjánzó korróziós réteg kavicsokkal cementálódott össze. Az aranyozott ezüst lemezborítás 8. kép. A gipsszel kiegészített sisak 49
