Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - T. Bruder Katalin: Két római sisak újrarestaurálása

átkristályosodott, s igen törékennyé, sérülékennyé vált. Arról, hogy közvetlenül az előkerü­lése után milyen beavatkozás történt a tárgyon, nem tudni. Véleményem szerint legvaló­színűbb, hogy utoljára - az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején - Baki Győző res­taurálta. A tisztítást vákuumos, cerezines konzerválás27 követte, ennek most, az újrarestau- ráláskor vannak következményei. Gipsszel egészítették ki, melyet semleges színűre festet­tek. (8. kép) A maga nemében a kiegészítés igen korrekt volt, de mára több helyen meg­repedt, a festék lepattogzott, s Kocsis László újabb kutatásai szerint régészeti szempontból már nem teljesen helytálló. Restaurálás, rekonstrukció készítése A gipsz eltávolítása igen könnyen ment, mivel az sohasem tapadt megfelelően a viasszal át­itatott tárgyhoz. (9. kép) Sajnos viszont - a sportsisakkal ellentétben - ebben az esetben az anyag állapota miatt nem tudtuk a cerezint még nagyjából sem eltávolítani a sisak anya­gából. (10. kép) A helyzetet csak súlyosbítja, hogy az évtizedek folyamán a kövek, és a sisakborítás a legváltozatosabb anyagokkal bekenve került „felfrissítésre” (cerezin, padlóviasz és méhviasz keveréke, celluloid, oxilinlakk28 és Paraloid biztosan szerepelnek a listán)29. Valamikor az utóbbi évtizedek során másolat is készülhetett róla, erről tanús­kodik, hogy a sisak apró repedéseiben, a borí­tás alá beférkőzve, a kövek mentén szilikon- gumi-maradványok is voltak. A sisak belsejé­ben kavicsok, a belehullott arcvédő töredé­keinek a lenyomata, cerezinnel és celluloiddal átitatott korrózió, kavicsos föveny volt. Ezek kitakarítását nem sikerült teljes mértékben 9. kép. A gipszkiegészítés belülről, az arcvédöt megoldani annak ellenére, hogy ma összeha- tartó alumíniumdrótokkal sonlíthatatlanul több eszköz áll rendelkezé­sünkre erre a célra, mint annak idején volt. Ha nem lenne viasszal átitatva, alapos megerősítés után mechanikusan teljes mértékben az eredeti felületig vissza lehetne szedni a szennyeződéseket. Ez így, viaszos állapotban már ­mai tudásunk szerint - nem lehetséges. A sisak anya­gát az egy nagy törés mellett (ezt eredetileg nem tudni, mivel ragasztották össze, de gipsszel volt kitöltve) számtalan repedés gyengítette. Ezeket az apró, szabad szemmel alig látható hajszálrepedéseket - amennyire az lehetséges - a viasz tartja össze. Megerősítésükre kísérletet tettünk műgyanta ragasz­tó becsorgatásával a némileg felmelegített anyag réseibe, ez tart egy keveset, de hatásfoka a kedve­zőtlen körülmények miatt messze alatta marad a kívánatosnak. A belső tisztítással egy idő után fel kellett hagyni, mert a tárgy még a magas fordulat­számú géppel, kővel való csiszolás rezgését sem viselte volna el. A két arcvédő lemez a sisakha­rangba kissé becsúszva korrodálódott a tárgyba. Az 10. kép. A sisakharang a gipsz eltávolítása, az első tisztítás után 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom