Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Dúzs Krisztina: Schreiber József gyárából származó habán mintás üvegkancsó restaurálása
Az 1850-es évek táján alakult az egyik legjobban felszerelt üvegműhely, Schreiber & Neffen néven. 1844-ben alapította bécsi üvegkereskedését id. Schreiber József, majd első üveggyárát fiával és a Göpfer-testvérekkel 1857-ben indította be. 1874-ben bérelték ki Zay Albert gróf Zay-Ugróczi műhelyét, üvegfinomítási célokra, amely mellé később felépítette üveggyárát. 1896-ban a gyár termékeiből 47 darabot ajándékozott az Iparművészeti Múzeumnak alapítása alkalmából. A tárgy funkciója A tárgynak inkább díszítő mintsem használati funkciója van. Nem napi használatra készítették, hanem a Schreiber-gyár és termékei népszerűsítésére a Magyar Iparkiállításon. A tárgy készítéstechnikája Fúvott, többrétegű üvegből készült, belső felületén - feltételezésem szerint - fehér beégetett zománcfestés látható. Külső felületét, magas zománcfestési technikát alkalmazva, egy habán minta adaptációjával díszítették. A tárgy előképének egy, a habánok által készített kerámia boroskancsó tekinthető, amely 1893-ban a pécsi püspöki hivatal tulajdonát képezte. Az eredeti korsóról cikket találhatunk a Művészi Ipar című folyóirat 1893-as évfolyamában Gerecze Péter tollából, „Magyar boroskancsó a XVII. századból” címmel. Az írást olvasva választ kapunk az üvegkancsó felületén látható évszámokra, pl.: az 1689-es évszám az eredeti kancsó készítésének, a fülön látható 1781-es évszám pedig a tárgy első restaurálásának dátuma, ekkor került a kerámia felületére az ólom pontozat. Magához az üvegtárgyhoz szorosan kapcsolódó dátum az 1896-os, ez pedig a másolat készítésének dátuma. Az üvegkancsóhoz közvetlenül tehát három különböző évszám kapcsolható. A tárgy fúvással készült többrétegű üveg. Készítésének egyes fázisai a következők. Az üveg bankára két különböző színű üveg masszát vesznek fel és ezeket együtt fújják ki. A rétegek vastagsága a felvett massza mennyiségétől és a továbbfúvás mértékétől függ. A belső sárga vékony üvegréteget más módszerrel nem lehetett volna elérni. Elképzelhető, hogy a külső vastag réteg eléréséhez a tárgyat többször mártották vissza a színtelen üvegmasszába. így egy körülbelül 3^4 mm-es falvastagságot tudtak kialakítani, amiből az abroncsozás utánzásához kellő üvegmennyiséget ki lehet emelni. A rácsozat közeit maratással alakították ki. A maratás nem más, mint az üveg felületének alakítása hidrogén-fluorid segítségével. A felület meghagyni kívánt részeit kitakarják lenolajjal, viasszal, majd az egész tárgyat hidrogén-fluoridból, nátrium-fluoridból és vízből álló fürdőbe merítik. A maratás mélysége a fürdőben tartás idejének függvénye. Hidrogén-fluorid és kénsav keveréke fényesre, hidrogén-fluorid mattra marja a felületeket. Az abroncsozott felületen jól látható, hogy a maratást kiegészítették csiszolással is ott, ahol a maratott résznek nem volt elég határozott kontúrja. A tárgy díszítésének utolsó előtti lépése a beégetett zománcfestés elkészítése. A zománc nem más, mint egy alacsony olvadáspontú üvegpor, amit fém-oxidokkal színeznek, és a festéshez hordozóanyaggal kevernek. A hordozóanyag biztosítja a festék tapadását a felületen, és ez az égetés alatt a színező anyagból nyom nélkül elpárolog. A magas zománcfestés eléréséhez a festéket több rétegben hordják fel a felületre, minden réteget külön kiégetve. Minél több réteg festéket visznek fel egymásra, annál inkább reliefhatású lesz a minta. 38
