Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Dúzs Krisztina: Schreiber József gyárából származó habán mintás üvegkancsó restaurálása

A díszítés utolsó lépése az abroncsok fémmel való díszítése. Ez történhet felületbe beégetett és hidegtechnikával is. A kancsó felületén lévő ezüstszínű fémdíszítés - az üveg­hez való kötődését figyelembe véve - a felületbe égetéssel készült. A tárgy állapotfelmérése, anyagvizsgálata és állapotleírása A kancsót a gyűjteményből részben ragasztva, részben darabokban kaptam meg. Ennek az az oka, hogy a korábbi ragasztások elöregedtek és az egyes összeállított töredékek szétestek, illetve újabb törések keletkeztek ra­jta. A kancsó felületén lévő hiányok mennyiségét pontosan nem lehet megállapítani, ez majd csak az ösz- szeállításakor derül ki. Az üveg kül­ső és belső felületén egyaránt vastag légköri eredetű poros szennyeződés látható. Ennek oka a raktározás kö­rülményeiben keresendő. Az alap­anyag maga jó megtartású, az egyes töredékekkel jól és a tárgynak meg­felelő biztonsággal lehet dolgozni. A kezelésekre érzékenyen reagálhat az abroncsozást utánzó, ezüstös színű fémborítás (1. kép). A ragasztóanyag vizsgálata A tárgy törésfelületéről vett ragasztóminták égetési próbával való vizsgálata természetes eredetű gyantát mutatott. Nagy a valószínűsége, hogy a ragasztáshoz sellakot használtak. Erre utal az anyag törékenysége, ridegsége és erősen sárgás színe. A tárgyat kísérő karton szerint az üveget először 1960-ban restaurálták, és ebben az időben általános ragasztóanyag­ként használták a sellakot. A tárgy készítéstechnikai vizsgálata Formázási eljárás vizsgálata Vizsgálati módszer: mikroszkópon keresztül (200x-os nagyításban). Vizsgálati eredmény: szabadon fúvóssal készült, háromrétegű üveg, felületén zománcfestés és ezüstözés (2. kép). zománc festés rétege színtelen üvegréteg sárga üvegréteg fehér üvegréteg 2. kép. Az. üveg rétegeinek keresztmetszeti képe (Török Klára felvétele) 1. kép. A kancsó restaurálás előtt 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom