Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálástörténet - Janovich István: A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban egy életúton keresztül alkalmazott konzerválások története és néhány tapasztalata
A SZENTENDREI SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN EGY ÉLETÚTON KERESZTÜL ALKALMAZOTT KONZERVÁLÁSOK TÖRTÉNETE ÉS NÉHÁNY TAPASZTALATA Janovich István Összefoglalás: A szerző több, mint 25 éven keresztül vezette a restaurálási munkálatokat a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. A cikkben megtaláljuk a skanzen kialakulásával párhuzamosan alkalmazott főbb konzerválási módszerek leírását, a kis fakonzerváló „üzem” jellemzőit, a kidolgozott és bevezetett, az 1980-as évek elején abbahagyott áztatásos favédelmi eljárásokat, a zsindelyek és a szabadtérre kerülő fémrészek konzerválásának a taglalását stb., időrendi sorrendben. A faanyagvédelemben az 1980-as években áttértek a korábbi áztatásos eljárásokról az ecseteléses, új védőszereket alkalmazó eljárásokra. A Tisztelt Olvasó elnézését kérem, hogy a bevezetőben, néhány szakmai életrajzommal kapcsolatos, személyes adatot kell közreadnom, de hát az élet úgy hozta, hogy személyemet választotta a vak véletlen a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum konzerválási-restau- rálási munkáinak elindítására és 26 éven át a vezetésére. 1970 elején történt, hogy dr. Némethy Endre, az akkori KMTCS1 igazgatója előzetes rövid tájékoztatást követően két hétre beinvitált intézményéhez, ahol az akkori Művelődés- ügyi Minisztérium osztályvezetője jelenlétében elbeszélgettek velem. A diskurzus végén az áldott emlékű és nagy humorú Némethy doktor a következőket mondta: Tudod igaz, hogy te a kelta aranyozott bronz szíjvégek kromatográfiás analíziséből írtad a jeles diplomamunkádat, de Szentendrén most skanzent építenek zömmel fából. Az is igaz, hogy nem te vagy a legmegfelelőbb, de az is igaz, hogy pillanatnyilag nálad nincs jobb az ott adódó szakmai feladatokra. Az is igaz, hogy izgága, folyton újító ember vagy, és ha tizenkét sakkpartiból ötöt nyerek, az annak köszönhető, hogy előzőleg szíves elnézésedet kértem, de itt ebben a beosztásodban, ha elfogadod, nem fogunk neked semmit sem elnézni. Az általam kért egy hét gondolkodási idő után elfogadtam a csábító kihívásokkal teli ajánlatot, és ők belöktek a mélyvízbe. Kis képzavarral azt is mondhatnám, hogy az elsődlegesen faanyagvédelemmel kapcsolatos tevékenységem közben kevesebb szálka állt belém, mint egyébként. 1970. március 18-án léptem be az intézményhez, összes általam nagyra becsült vagyo- nommal egyetemben. Jobbomon az elhanyagolt, kihalt és térdig érő sárral borított területen nejem lépdelt zihálva s mindketten egyetlen kincsünk mózeskosarának fülét fogtuk. Hogy lírai legyek és finom, mi is annyira voltunk túlöltözöttek, mint a sarjadó múzeum. Az utóbbinak is kint volt még a takargatnivalója a nadrágból. Csakhogy akkor éppen tavasz kezdődött. Az általam itt megismert muzeológusok, építészek, út-, víz-, csatornamérnökök, a kivitelezésben részt vevő dolgozók és az összes vezető fel akarták építeni a múzeumot. Az erőfeszítések sikerében, a nehézségek átmenetiségében rendületlenül hittek. Úgy dolgozott mindenki, mintha a saját házát építené. Nem volt sem éjjelünk, sem nappalunk. Rövidesen megkaptam a teendőimhez szükséges eligazításokat. Épületelemekből, illetve tetőfedő fazsindelyekből vettem mintákat. Bevittem volt intézményemhez elemzésre. Konzerválóanyag-tartalom tekintetében - jóllehet az ez irányú munka már 1968-ban megindult az építéssel együtt - az eredmény negatív volt. 153
