Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Nagy Györgyi: A magyarországi szárnyasoltár-restaurálás története az első világháborúig
Reformáció és ellenreformáció: „Képrombolás vallási és esztétikai meggyőződésből." A protestánsok radikális, kálvini irányzata a Bibliára, a Tízparancsolat negyedik pontjára hivatkozva a templomokból eltávolította a táblaképeket, faszobrokat és egyéb figurális ábrázolásokat. Kassán 1533-ban Bakay István és Tóth Ferenc református polgárok a Szent Mihály-kápolna oltárait összetörték és ezért a városból el kellett menekülniük.3 Az eperjesi Szent Miklós-templom középkori mellékoltárai azon felekezeti villongások során pusztultak el, melyeket a protestáns lakosság az 1673-ban a városba került jezsuitákkal folytatott.4 Erdélyi számyasoltáraink közül is sok pusztult el a kálvinisták tevékenysége következtében. A Bereg megyei Mezőkászony katolikus templomát 1552-ben foglalták el a protestánsok, s a később tartott visitatio szerint egy Szent Katalin-szobrot a karzat alatti földbe rejtettek.5 Vagy: Varkocs Tamás Váradon egy Madonna-szobrot rongált meg.6 A gyakori tűzvészekben is sok számyasoltár semmisült meg. Kassán 1556-ban az egész várost elpusztító tűzben leégett a Szent Erzsébet- templom is. Négy oltárát - a főoltárt, a Mária- halála, a Szent Antal- és a Mária látogatása- oltárokat - sikerült megmenteni." A besztercebányai Mária-templom számyasoltár-együttese az 1500-as tűzvészben elenyészett, majd ezután újraalapított és kivitelezett oltárok a későbbi, 1761-es tűznek estek áldozatul.** A XVII. század második felében és a XVIII. században sok középkori templomba barokk berendezés kerül. „Az ósdi, kopott, az új kor ízlésének nem megfelelő szárnyasoltárok százszámra pusztulhattak el és adhattak helyet új divatéi oltároknak.”9 Természetesen többször előfordult, hogy a régi oltárok részei elkerülték a pusztítást. A középkori alkotásokat sok esetben kegyszoborként tisztelték, így régi szobrokat, de teljes oltárszekrényeket is barokk oltárokba foglaltak. Például Zsegra, Mária-oltár (1400 táján), 1663-ban, Eperjes, Szent Miklós-templom főoltára - a középkori oltárszekrényt az 1696-ban készült alkotásba építették. A számyasoltárokat a templomban helyben, szétszedés nélkül javítgatták, sok esetben csak látható helyen festették át, esetleg többször is, míg a nehezen hozzáférhető részeket érintetlenül hagyták. Az átfestések az eredeti felületre közvetlenül történtek, a táblaképek kompozícióját nem változtatták meg (valószínűleg a középkor iránti tiszteletből). Az újabb aranyozások, vagy az eredetire felhordott új alapon, vagy a fáig eltávolított régi alapozás helyén lévő új alapozások fordulnak elő. A mű eredetisége ekkor még semmilyen szerepet nem játszott. Magukon a számyasoltárokon lévő feliratok is gyakran utalnak barokk kori (vagy későbbi) beavatkozásokra is. A kisszebeni Angyali üdvözlet-oltár predellájának hátoldalán látható - található, 1623-ból származó felirat valószínűleg az első felújításra utal.10 A kisszebeni Keresztelő Szent János-főoltár Feltámadás-táblájának hátoldalán barokk írással „Jonas Czepper”-név olvasható, valószínűleg a barokk kori restaurátorra vonatkozik.11 8 1. Kassa, Szent Erzsébet-főoltár, 1477 Kassa/Kosice Saint Elisabeth high altar, 1477.
