Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Nagy Györgyi: A magyarországi szárnyasoltár-restaurálás története az első világháborúig
A XIX. század romantikus szemlélete nemzeti értekkel ruházta fel a régi idők dicsőségére emlékeztető alkotásokat. Ennek hatására indult meg a régi magyar művészeti emlékek gyűjtése. Jankovich Miklós (1773 1846) műgyűjtő tevékenységének jelentősége nagy, először ad hírt a gótikus festészet felé forduló érdeklődésről. Tizenöt német és magyar mester alkotása került a gyűjteményébe, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum vásárolt meg 1832-ben.12 Az első lépés, amely a hazai műemlékek megóvására irányult, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságának Kassai Nagygyűlésén történt 1846-ban. A kassai gyűlést követően, már 1847-ben Szcitz Ernő pesti festő megtisztítja a Szent Er- zsébct-főoltár táblaképeit.13 Ezeket a korai kezdeményeket az 1848^19-es szabadságharc leverése és az utána következő abszolutizmus visszavetette. A szabadságharc leverése után, az 1850-ben megalakult „Central Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale” hatáskörébe került Magyarország is, (1853-1861 között). A szervezet fő feladata az építészeti emlékek kutatása és feltárása volt. 1858-tól a bécsi bizottsággal párhuzamosan működött a Magyar Tudományos Akadémia Ar- chacológiai Bizottsága. Legfontosabb célkitűzése volt a magyar középkori építészeti emlékek számbavétele. Emellett nagyobb hangsúlyt kívánt biztosítani az ingó műemlékekkel való törődésnek is.14 A hatvanas évek templom-helyreállításai elsősorban az épület megjelenésének a használatra méltó kijavítására, másrészt a berendezés és díszítés elemeinek a középkori enteriőrhöz illő stil- szerű kicserélésére törekedtek. A barokk oltárokat, mint nem „stilszerüt”, több esetben középkori részleteivel együtt eltávolították, helyükre neogótikus alkotások kerültek. A XVII XVIII. században szétszedett és lomtárakban megőrzött szárnyasoltárok részleteit felújítva új konstrukcióban felhasználták. A késmárki Szent Kereszt-templom XVII. században elbontott főoltárát 1869-ben a templombelső renoválását követően - Myskovszky Viktor bárt- fai rajztanár tervei szerint újra felállították. A famunkákat Klimkovits Flórián kassai szobrász végezte, az ő müve az oltárszekrény, a prcdclla és az oromzat. Ipolyi Arnold (1823-1886) művészettörténeti munkássága mellett rendkívüli jelentőségű műgyűjtő és műemlék-helyreállító tevékenysége. Az 1870-es évekre a közgyűjteményeket megelőzve a régi magyarországi művészetek leggazdagabb együttesét hozta létre. Hazai táblaképeink nagy része valószínűleg a besztercebányai egyházmegye területéről származik. Tevékenységét legjobban jelmondata jellemzi: „Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy elvesszenek, s ezáltal üresebb legyen a múlt, szerényebb a jelen s kétesebb a jövő.” s Az 1870-es években helyreál 1 íttatja a besztercebányai Szent Borbála-kápolnát, a korpo- nai és a turócszcntmártoni templomot. A besztercebányai Szent Borbála-oltár helyre 2. Szent Jakab-föoltár, 1517 I.őcse/Levoca Saint Jacob high altar, 1517 9
