Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kargel Mónika - Felhősi Ilona - Morgós András - Kálmán Erika: A bronz inhibíciója vizes nátrium-szulfátos oldatban
9. ábra: Bronzelektród polarizációja különböző (.... p-Cl-BHS ......p-NCb-BHS,------TK,------TT, ___BTA) inhibitorok optimális koncentrációjánál 0,1 mól.dm'3 Na^SC^ (pH=7) alapoldatban. s zobahőmérsékleten, Pt-háló ellenelektród, telített kalomel-referenciaelektród (Solatron 1286 potenciosztát) A korróziós potenciálok eltolódása alapján, a vizsgált inhibitorok közül a benzhidroxám- savak és a tiokarbamid katódos, a toliltriazol és a benztriazol pedig anódos védelmet nyújt a bronz esetén. A polarizációs görbék katódos tartományában az áramsűrüség határáramhoz tart, ami az adott körülmények között a sebességmeghatározó katódos folyamat, az oxigénredukció diffúziókontrollált kinetikájára utal (ld.: 3-8. ábrák). A tiokarbamid és toliltriazol esetén az ideális Tafel-viselkedéstől való eltérés arra utal, hogy a felületen rossszul oldódó réteg alakul ki, amely jelentősen csökkenti a fémoldódás sebességét az anódos tartományban. A hidroxámsavak és a tiokarbamid, toliltriazol, ill. benztriazol optimális koncentrációja között nagyságrendi különbség van. Az elvégzett kísérletek alapján megállapítható, hogy a palmitoil-hidroxámsav elhanyagolhatóan kis mértékben csökkentette a bronzelektród korrózióját. A p-Cl- és a p-N02-benz- hidroxámsav közepes hatásfokúnak mondható (62, ill. 65%-os hatásfok). A tiokarbamid jó (84%), a toliltriazol (97,2%) és a benztriazol (98,9%) pedig kiváló hatásfokú bronz-inhibitornak tekinthető. Az irodalomban megtalálható eredmények alapján [21] a toliltriazol és a bentriazol a felületi rézionokhoz kapcsolódva három dimenziós filmet képez, így fejtve ki védőhatását. A kísérleti eredmények összefoglalása Hat különböző inhibitor (palmitoil-hidroxámsav, tiokarbamid, paranitro-benzhidroxámsav, paraklór-benzhidroxámsav, toliltriazol, benztriazol) korróziócsökkentő hatását vizsgáltuk 0,1 mól.dm'3 Na2S04 oldatban (pH=7, nátrium-hidroxid), szobahőmérsékleten, bronz mun- kaelcktródon háromelektródos elektrokémiai cellában, Solatron 1286 potenciosztát segítségével. A vizsgált inhibitorok közül a benztriazol bizonyult a legjobbnak (98,9% inhibitorhatásfok), hasonlóan nagy hatásfokú a toliltriazol is (97,2% inhibitor-hatásfok), amelynél anódos polarizáció esetén rosszul oldódó réteg keletkezett az elektród felületén. Az előbb említett két inhibitor nagy hatásfoka mellett, azonban toxikus, a benztriazol nagy való168
