Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Kargel Mónika - Felhősi Ilona - Morgós András - Kálmán Erika: A bronz inhibíciója vizes nátrium-szulfátos oldatban

színűséggel rákkeltő. A vizsgált hidroxámsavak nagy előnye, hogy nem mérgezőek, viszont hatásfokuk alacsonyabb (kb. 65%), mint a triazoloké.

A triazolok után a harmadik legjobb az egészségre aránylag veszélytelen tiokarbamid (84% inhibitor-hatásfok) volt.

A vizsgált inhibitorok közül a kísérleti eredményeink alapján bronz műtárgyak konzerválására a bcnztriazolt, a toliltriazolt és a tiokarbamidot ajánljuk Tekintettel a benz- triazol cs a toliltriazol jelentős egészségkárosító hatására, olyan műtárgyaknál, amelyeket gyakran kell kézbe venni a bőrrel való érintkezés miatt tiokarbamid használata javasolható. A tiokarbamidot gyakran használják a restaurátori gyakorlatban bronz felületek patinázására is (az eljárás: vizes oldat felvitele utáni melegítés). Amennyiben a konzerválás benztriazol- lal, ill. toliltriazollal történt, a műtárgyak kézbe vételekor célszerű kesztyűt használni, ami az említett vegyszereknek a kézbőrre való jutását csökkenti, ill. meggátolja.

Köszönetnyilvánítás

Köszönetiinket fejezzük ki Telegdi Juditnak és Kéméndiné Fridrich Erzsébetnek, Séd Gábornak, illetve a Magyar Rézpiaci Központnak és a Kovács Acél- és Fémszerkezetkészítő Rt. Vegyészeti Laborjának a vizsgálatokat lehetővé tevő mintákért és inhibitorokért.

IRODALOMJEGYZÉK

1 I. RUBBIOLA, C. FIAUD, S. PENNHC: 10"' ICOM Committe for Conservation 1993,2, 796-802.

2 I. DUGDALH. .1. B. COTTON: Corros. Sei. 1963, 3, 69

3 .1. B. COTTON. I. R. SCHOLHS: Brit. Corros. .1. 1967,2, I.

4 F. MANSFELD, T. SMITH: Corrosion 1973, 29, 105

5 R. WALKER: Corrosion 1973, 29. 290.

6 D. CHADWICK, I HASI II IMI Corros. Sei.1978, J8, 39.

7 V. ASWOTH, K l.YTII, R. R. M. PROCTER: Corrosion 1979,35. 190.

8 A. I), MERCER: Br. Corros. J. 1979, L4, 145.

9 N. El.DAKAR. Ken NŐBE: Corrosion 1981, 36, 271

10 .1. S. WU. Ken NŐBE: Corrosion 1981. 37. 223.

11 .1. .1. KESTER. T. E. FÚRTAK. A. .1. BOWLER: .1. Eleetrochcm. Soc. 1982, L29, 1716.

12 (i. LEWIS: Corrosion 1982. 38. 60.

13 M. FLEISCHMANN, 1. R. HILL. G. MENGOL1, M. M. MUSIANI: Eleetrochimica Acta 1983. 28. 1325.

14 S. 11. SANAD: Surface Technology I 984, 22. 29.

15 O, HOLLANDER, O. C. MAY: Corrosion I985.JL 39

16 N, C. SUBRAMANYAM, S M. MAGANNA: Corros, Sei,1985, 25. 163.

17 C FIAIJD: 8lh Eur. Syntp. on Concision Inhibitors, Ferrara 2. 1995, 929.

18 R. HOLM, M. WITTING, R. MINNICH, D. BERG. .1. HICKMANS, D. HOLTKAMP, K, MEYER and A. BENNINGHOVEN: Materials Performance 1994,33.49.

19 D. KURON. Il.-J. ROTIIER. R. HOLM. S STORP: Werstoffe und Korrosion 1986,37, 83-93

20 A. SIIABAN, KÁLMÁN E.. I'l l ,EGDI J.: Magy. Ként. Foly. 1997,103, 572-575.

21 .1. B. COTTON. I. R. SCHOLLS: Brit. Corros. .1. 1967, 2,1-5,

THE INHIBITION OF BRONZE IN SODIUM SULPHATE AQUEOUS SOLUTION

Abstract: The inhibition efficiency of six corrosion inhibitors for bronze objects (palmitoil hydroxamic acid, para nitro hydroxamic acid, para chloro bcnzohydroxamic acid, toliltria- zolc, benzotriazole and thiocarbamidc) was investigated. The best results were obtained for bcnzotriazole (inhibition efficiency: 98,9%), toliltriazolc (inhibition efficiency: 97,2%), thiocarbamidc (inhibition efficiency: 84%).

169