Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Kargel Mónika - Felhősi Ilona - Morgós András - Kálmán Erika: A bronz inhibíciója vizes nátrium-szulfátos oldatban

I. Az oldhatatlan korróziós termékek nem tudnak eltávozni az anódfém felületéről, így ott könnyen lerakodhatnak. Ez a lerakodott réteg lehet- védő hatású, ha a korróziós termék oldhatatlan és homogén, vagy- agresszív, ha oldható és higroszkópos.

II. Az oxigén redukciójának mértéke nagyobb, mint általában a vizes elektrolitokban, ezért a porózus réteg nem fejt ki védő hatást.

A modell három fő lépésből áll (1. ábra):

1. lépés: A réz szelektív kioldódása.

A felületen lévő vizet is figyelembe véve a leíró egyenletek:

Cu->Cu+ + e' (1) és Cu+->Cu2+ + e~ (2)

Sn + 02 + nH20 -> Sn02.nH20 (3)

Az ón-oxid „szellőző”, szénsavas körülmények között és nagy pH esetén stabil, a rézhez képest kátédként viselkedik. A folyamatban termelt rézionok réz-oxid réteget képezhetnek a kialakult réteg felületén, mert az ón a réteg belsejében marad.

AJapfolyamaíok:

A/ oldatban redukció. A fém oxidációja:- oldhatatlan ónvegyülct képződése Sn(),nl 1,0- rézionok képződése és diffúziója a felületre

A korróziós réteg nő: réz(l I}-ionok képződése (felső korr. réteg ásványai) A belső korróziós réteg ónban gazdag.

A felületet nem mosta eső:

1. ábra: A patinaképződés modellje ([1] alapján)

162

A legfelső korróziós réteg főleg Cu4S04-(0H)é és Sn0,*»ll,0 vegvületeket tartalmaz.

A legfelső korróziós réteg főleg Cu4S()4*(OH)6 és Cu,S04{OH)4 vegvöleteket tartalma/..