Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kargel Mónika - Felhősi Ilona - Morgós András - Kálmán Erika: A bronz inhibíciója vizes nátrium-szulfátos oldatban
2. lépés: Nő a lerakodott rctcg vastagsága különböző réz(II)-ásványok kialakulásával. Jellegük, minőségük nagyban függ a helyi atmoszféra összetevőitől:- városi levegő esetén főleg brochantit Ci^SO^OH)^,- tengeri környezet esetén kloridtartalmú vegyületek Bronz esetén a szabályozó lépés a rézionok diffúziósebessége az ötvözet belsejéből a felületre. 3. lépés: A környezeti hatásoknak megfelelő további korrózió. Az eső és a szmog oldhatja vagy átalakíthatja a külső korróziós réteget. Pl. brochantit Cii4S04(0H)6 -> antlcrit Cu3S04(0H)4 Az oldható rézvegyületek kioldódnak a felületből és a második lépésben kialakult réteg fokozatosan lepusztul, majd a felszabaduló fémrészeken ismét az első lépesnek megfelelő folyamatok játszódnak le. Az csőtől védett területek esetén a rézréteg stabil, de a savas víz itt is elősegíti a brochantit antlcritté alakulását. A folyamatot leíró egyenletek a következők: Cu4S04(0H)6 + 6H+ -> 4Cu2+ +S042- + 6H20 (4) 3Cu2+ + SO42- +4H20 -> Cu3S04(0H)4 + 4H+ (5) Az idő előrehaladtával fokozatosan változik a patinaréteg színe, természetesen az alkotó ásványokkal együtt. Először vörösesbarna oxidréteg (kuprit: Cu20) alakul ki, ezt követően megjelenik a matt fekete réteg, zöldes foltokkal (kuprit, atakamit:Cu2(01I)3C1, brochantit: Cu4(0H)6(S04), végül pedig a zöld területek jellemzőek (brochantit, atakamit, antlcrit: Cu3(S04)(0H)4, azurit Cu3(C03)2(0H)2 ). A korróziós inhibitorokat széles körben használják az ipar különböző területein és a restaurátori gyakorlatban. A réz és ötvözetei esetében a legismertebb és legelterjedtebb a benz- triazol (BTA)[2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12,13,14,15,16,17], amely mellett még clterjedten alkalmazzák a toliltriazolt (TT)[ 18,19] és a mcrkapto-bcnztriazolt (MBT) [19], Újabban kutatásokat végeztek a hidroxámsavak területén is [20], amelyek közül hármat vizsgáltunk: p-klór-benzhidroxámsav (p-Cl-BHS), p-nitro-benzhidroxámsav (p-N02-BHS), palmitoil- hidroxámsav (PHS). A vizsgált inhibitorok kiválasztásában nagy szerepe volt a környezetvédelemnek, és a toxieitás elkerülésének. Vizsgálataink célja olyan réz-, ill. rézötvözetek korrózióját csökkentő inhibitor felkutatása volt, amely nagy hatékonyságú és nem toxikus, tehát környezetvédelmi szempontból is előnyös. Kísérletek A vizsgálatokat háromelektródos elektrokémiai cellában, Solatron 1286 potcnciosztáttal végeztük. A mérési összeállítás a 2. ábrán látható. A kísérleteket 0,1 mól.dm"1 koncentrációjú Na2S04 vizes oldatában végeztük. A vizsgált inhibitorok: • Palmitoil-hidroxámsav (PHS) • Tiokarbamid (TK) • p-N02-benzhidroxámsav (p-N02-BHS) • p-Cl-benzhidroxámsav (p-Cl-BHS) • toliltriazol (TT) • benztriazol (BTA) 163 bronz kálóméi F’t-háló, munkaelektród ellenelektród referenciaelektród 2. ábra: Klektrokcmiai mérőcella
