Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Pankaszi István: Egy XIX. századi elefántcsontra készült miniatűr restaurálása
A műtárgy - a korabeli szokásoknak megfelelően - kinyitható és hátul kitámasztható, bőrborítású keretben, illetve tokban van. A merev, többrétegű kartonkereten belül (mely bőrrel borított) vékony fémkeret található, lapos, befelé irányuló oldallctörésscl. A felülete polírozott, a hátoldalon farkasfogasan szcldelt. Ezen fogak egy része a fémet rögzíti a bőrrel borított, többrétegű papírkerethez; a többi a kartonra ragasztott csontot fogja közre (2. kép) 2. A műtárgy bőrtokja The leather case of the miniature A keret böranyaga a hajlási éleknél kiszáradt, töredezett volt. A tulajdonos információja szerint cserépkályha mellett, a tok borítóját kihajtva a falra akasztva tárolták. A meleg, száraz környezet hatására, valamint az állandó kihajtás eredményeképpen a bőr anyaga elvesztette rugalmasságát; összezsugorodott, az enyvezett részek kagylósán felpattantak. A ragasztások a feszültség következtében elengedtek. A zsugorodás olyan nagy mértékű volt (4-5mm), hogy a tokot már nem lehetett becsukni. A tok kinyitható két oldalának belső borítása fehér színű, „moare” selyem. Ez a borítás erősen piszkos, rongyolódott, szálai fellazultak. A baloldalin „GMT 1163” ceruzás jelzés látható. Az említett fém belsőkeret szcszlakk bevonatú, felülete sérült. A csontot védő üveg nem csiszolt szélű, mint általában; de a hengerlési nyomok és a levegőzárványok valószínűsítik eredetiségét. A bőrborításra visszatérve: külső oldalán vaknyomásos, dús díszítés található, amely csak becsukott állapotban látható. Két fémbélyegzővel, többszöri benyomással, melegen alakították ki. Kitűnő állapotú. A szétbontott tokból kiemelt csontlemcz nem esett szét, mert hátulról egy vékony kartonra volt felragasztva. A ragasztás enyvvcl történt. A csont törésének fő okozója valószínűleg ez a papírlap lehetett. A káros környezeti körülmények, az erős meleg és a tárolás módja mellett, feltehetően nedvesség is érhette a papírlapot. Ezt valószínűsíti a hátoldalán talált enyhe vízfolt is. Talán ezért is akasztották száraz, meleg helyre. A következmény: a papírlap először átnedvesedett, egyes helyeken duzzasztotta a higroszkopikus elefántcsontot, majd száradni kezdett, később sugárzó meleget is kapott. A papír - gépiszitás papír lévén - szálirányra merőlegesen erősen tágul ha nedvesség éri, valamint erősen összehúzódik ha ezután szárítják. Ráadásul ebben az esetben a szálirány, illetve a gyártási irány megegyezett a csont már 135
