Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Pankaszi István: Egy XIX. századi elefántcsontra készült miniatűr restaurálása
A tárgy restaurálása 3. A szétszedett kép The detached picture A csont keretből való kiemelése után az első lépés a hátlapkarton eltávolítása volt. Áztatni, gőzölni, párásítani nem volt célszerű. Ezért szikével mechanikailag választottam szét a csontot a kartontól. A csont így több, pontosan egymáshoz illő, de vetemedett darabot adott (3. kép). Az elefántcsont már említett savakra való viselkedése, és az iparművészetben a csont puhítására megszokott savas eljárás adta az ötletet. A darabok egyenként gyenge ecetsavas szűrőpapírra fektetve kis idő múlva síkban kifeküdtek. Ezután a hátoldalon visszamaradt papírt el lehetett távolítani. A következő lépés a préselés és szárítás volt. Az ecetsav nemcsak lágyította, hanem vízfclvevőbbé is tette a csontot, így a papírhoz hasonlóan lehetett kisimítani. Vetex és fílclapok között lesúlyozva több napon át száradt. Teljesen sima, egyenes darabokat kaptam. A korábbi tapasztalatok kizárták a papírra való erősítést, és a vízoldékony, nedves ragasztó alkalmazását. Az elefántcsont kiváltására használt galalith 2 mm-es lemez jött szóba, mint legbiztonságosabb megoldás, természetes alapú műanyagként, valamint színe, keménysége, jó ragaszthatósága is mellette szólt. A ragasztó kétkomponensű, 5 perces kötés- idejű epoxi-mügyanta ragasztó, Araldit volt. Ez a ragasztó nem hatol be a csont és a műanyag szerkezetébe, csak az egymáshoz való tapadást segíti. Az 5 perces kötésidő a több részre törött csont részletekben történő felragasztását, és az elcsúszás elkerülését is lehetővé tette. Balról jobbra haladva, a kötési időt mindig megvárva problémamentesen lehetett egymáshoz illeszteni a darabokat. így szabályozni lehetett a ragasztó mennyiségét (nem jutott ragasztó a festett részre). Nem volt elcsúszás, nem volt vízfelvétel, mely újabb táguláshoz és zsugorodáshoz vezetett volna. így egy jól tapadó és nedvességre, hőre indiffe- rens kötés létesült. A festett rész a kasírozás után, radírporos portalanítást kapott. A teljesen épen megmaradt felület csak a repedések mentén igényelt kisebb mértékű pontozó retusálási. A retusálás4. A kép rctusálás után fhe picture after retouching előbb említett fára emlékeztető hosszanti mintázatával. A két anyag nem azonos tágulása és összehúzódása, az elefántcsont kis kollagéntartalma, az enyv kemény száradása és térfogatcsökkenése miatt szétrepedt. Az enyv timsó tartalmú, kicsapott könyvkötő enyv volt, ami újabb nedvesítésre csak duzzad, így nem engedte el a két hordozót. Az elefántcsont tarajosán meggörbülve széttörött. 136
