Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Pankaszi István: Egy XIX. századi elefántcsontra készült miniatűr restaurálása
Az említett tulajdonságok mellett az elefántcsontra a legjellemzőbb a feldolgozás során kialakuló mintázat. A megmunkálás során eltávolítják a külső kérget, majd keresztben darabokra fűrészelik. A lapocskákat habkővel, mezei zsurlóval, iszapolt krétával csiszolják, fényezik. Végső vastagsága nem éri el az egy millimétert sem. Ekkor jelenik meg a csont felületén a furnér falemez felületi erezetére emlékeztető ívelt vonalrendszer. Az említett vékonyság miatt egynemű, fehér átlátszatlan vonalak váltják egymást áttetsző sávokkal. Az elefántcsontban lévő 1% kollagén nem tudja a törékenységét befolyásolni, és az anizot- ropikus szerkezet miatt ezen vonalak mentén törik el a csontlap. Az átlátszóság egy érdekes festészeti eljárást is eredményezett. Már az 1740-es évektől szokás vörössel felfesteni a hátoldalt, vagy ezüst fóliát mögé rakni. Ezzel módosították a portré testszínének festés nélküli árnyalatát. A rajzot ólomvesszővel rajzolták, vagy bekar- colással vitték fel a vékony lapra. A fehér, puha, áttetsző elefántcsont6 a legjobb a miniatűrfestéshez. A XIX. század második felében ezt a ritka és igényes, drága anyagot az első természetes alapú műanyagokkal pótolták; 1869-től a celluloid-dal7, 1897-től Galalith-tal8, vagy Vege- talin-nal9. Mindegyikből vékony lapokat lehetett készíteni, keménységük közelített a csont keménységéhez; ugyanúgy viselkedtek alkáliákra, mint a szaru; préselhetők, alakíthatók voltak10 A fototechnika és a litográfia is ezeket az anyagokat használta az elefántcsont hamisítására 11. A legfőbb különbség a már említett erezet hiánya, és az a tény, hogy nedvességre nem változik mérete és nem vetemedik. Az elefántcsont károsodásának legfőbb oka a légnedvesség ingadozása. Porozitású és erős higroszkópos tulajdonsága miatt hamar vetemedik. Szinte a gépiszitás papírhoz hasonlóan viselkedik, azzal a különbséggel, hogy duzzadás utáni száradáskor méretcsökkenése töréssel jár. A dilatáló mozgás által meggörbült lapok a legkisebb nyomásra, feszítésre eltörnek az erezet mentén. A fény UV-tartománya a szervetlen részek nagy aránya miatt fotokémiai változást nem okoz, ezért a miniatűrök festetlen csontrészc nem sárgul12. A leglátványosabb változást az elefántcsont felületén a nedvesség és a hőingadozás mellett, a savak és lúgok hatása okozza. A savak kioldhatják a szervetlen alkotórészt, így a csont lággyá, hajlíthatóvá válik. Sóképződés is kialakulhat, emiatt még fogékonyabb lesz a nedvesség felvételére. A lúgok a kollagént roncsolják, ezért a csont még törékenyebbé válik. A szervetlen részek túlsúlya miatt a mikroorganizmusok nem jutnak be az elefántcsont belsejébe, így magán a csont anyagán nem képződik pl. penész. Ha penész jelentkezik, az csak a festék kötőanyagától vagy a kasí- rozásból adódik. Az említett szerkezeti sajátosságok nemcsak az elefántcsont hibáját eredményezhetik, hanem a restaurálást is segíthetik. Egy elefántcsontra készült női portré restaurálása A műtárgy átvételi állapota: A csontlap hosszirányban négyfelé törött; felülete kismértékben poros, fátyolos (1. kép). Vastagsága: 0,25 mm. Mérete: 109x81 mm. A mérések kibontás után történtek. 1. A miniatűr törött, szennyezett állapotában The broken, dirty condition of the miniature 134
