Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kovács Petronella - Török Klára: Két 15-16. századi szövétnektartó restaurálása
4. A szárról származó minta összetétele: CaC03 - kréta alapozás, ill. AgCl ezüst, ill. eziistklorid. A minta mikroszkópos keresztmetszetén látható zöld és fekete rétegeket a röntgendiffrakciós módszerrel nem lehetett kimutatni. Ebből arra lehetett következtetni, hogy ezek nem kristályos, és valószínűleg nem szervetlen anyagok. A keresztmetszetről készült mikroszkópos felvételeken a fa hordozón a következő rétegek figyelhetők meg (9. kép): A mintában található ezüst arra engedett következtetni, hogy a felette lévő zöld réteg lázár. Felmerült a kérdés, hogy mi lehet a sötét réteg: átfestés, utólag felvitt bevonat vagy a zöld réteg átalakulása?17 A keresztmetszetek kötőanyag-vizsgálata során az alapozás kötőanyaga fehérjének bizonyult, feltehetően enyv. Sem a zöld festékréteg, sem a sötét réteg kötőanyagát nem sikerült meghatározni, mert nem reagáltak a mikroszkópos kötőanyag-színező vegyszerekkel. Miután a fent ismertetett vizsgálatok a zöld, ill. sötét rétegek összetételére nem adtak információt, szerves eredetüket feltételezve, infravörös spektroszkópiás vizsgálat következett.18 Az értékeléshez rendelkezésre állt egy több, mint 1200 infravörös spektrumot tartalmazó összehasonlító atlasz, ill. ennek számítógépre feldolgozott változata.19 Az eljárás során a számítógép kikeresi az ismeretlen minta spektrumához legjobban hasonlító 20 spektrumot, és százalékban is megadja a hasonlósági viszonyszámot. Sajnos ez ebben az esetben nem vezetett eredményre, mert a minta szerves pigment és kötőanyag keverékéből állt, és így a spektrumon a két anyag keveréke együttesen jelentkezett, ami egy harmadik anyag spektrumához tette hasonlatossá. Ezután a szárból származó, műgyantába beágyazott mintát elektronsugaras mikroanalí- zissel vizsgálták.20 E módszer segítségével kimutatást nyert, hogy az alábbi elemek találhatók az egyes rétegekben: alapozás: Ca, bólusz: Fe, Al, Si, K, Ca, Mg, ezüst: Ag, zöld: Cu, sötét: Ca és Fe (Cu elenyésző). Sikerült kimutatni tehát, hogy a zöld festékrétegekben legnagyobb mennyiségben előforduló elem a réz, és hogy a sötét réteg elemösszetétele egészen más, ez a legnagyobb meny- nyiségben kalciumot és vasat tartalmaz. Annak a valószínűsége, hogy a sötét réteg a zöld festék átalakulási terméke lehet, tehát nagymértékben csökkent. A műszeres vizsgálatok mellett a réztartalmú pigmentekre vonatkozó - restaurátorok által is elvégezhető - mikrokémiai tesztekre is sor került.21 A fent ismertetett vizsgálatok és a zöld pigment fajták ismeretében legvalószínűbbnek a réz-rezinát adódott. A verdigris gyantákkal reagálva maga is átalakulhat réz-rezináttá. Mindkettőt alkalmazták lázárként.22 Szakirodalmi források említik a réz-rezinát azonosításának nehézségeit.22 H. Kühn, a verdigris-ről és a réz-rezinátról szóló cikk szerzője cikkének megírása időpontjáig összesen három festményen talált réz-rezinátot.24 A zöld és a fekete rétegek szervesanyag tartalmának további tisztázására, a gázkromatográfiával kombinált tömegspektrometria módszere került alkalmazásra.A vizsgálat kimutatta, hogy a két réteg spektruma különbözik egymástól. A zöld rétegben megjelent a koleszterilén csúcsa, ami a tojásra, mint kötőanyagra utalhat. A szakirodalom szerint a réz- rezinátot úgy készítették, hogy a rézacetátot (verdigris) valamilyen gyantával vagy balzsammal reagáltatták. A kész anyagot terpentinben oldották, vagy porrá őrölték és gumival, illetve tojással keverték össze. A fekete rétegnél a paraffinsorba tartozó szénhidrogénekre utaló csúcsok jelentek meg a tömegspektrumon. Ez feltehetően lámpakorom-fekete tartalomra utalhat. Túlzásnak tűnik talán e tekintélyes mennyiségű vizsgálat elvégzése, mely nem kis összegbe került. A tárgy tisztításához azonban mindezekre szükség volt. Perdöntő volt az elektronmikroszkópos elemanalízis, melynek során kiderült, hogy mindkét zöld réteg réztar95
