Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kovács Petronella - Török Klára: Két 15-16. századi szövétnektartó restaurálása
talmú, míg a fekete réteg nagymennyiségű kalciumot és vasat tartalmaz, réztartalma azonban elenyésző. Ez azt bizonyította, hogy a fekete réteg nem lehet a zöld átalakulási terméke. A felsoroltak ismeretében a fekete réteg a faragott rudakról eltávolításra került. A fekete réteg eltávolítása Még a fizikai vizsgálatok elvégzése előtt, a kutatóablak készítése során kipróbálásra kerültek egyes oldószerek, így a dimetil-formamid és a Szuperkromofág.26 Ez utóbbi igen, a dimetil- formamid kevésbé, de oldotta a fekete réteget, mely alól mindkét esetben világoszöld réteg került elő. A dimetil-formamid ezen apróbb bemarásokat is okozott. A nátrium-citrát valamint a Komplexon 5 és 10%-os vizes oldatai is a világoszöld rétegig tisztítottak. Minthogy a mikroszkópos rétegvizsgálat során megállapítást nyert, hogy a zöld réteg két, egy világos alsó és egy sötétzöld fölső rétegből áll, ez az eredmény nem volt kielégítő, hiszen a felsorolt vegyszerek a feketén kívül a fölső, sötétzöld réteget is eltávolították, illetve elvékonyították. A zöld rétegek elektronmikroszkópos elemanalízissel igazolt réztartalmának ismeretében nyilvánvalóvá vált, hogy a kutatóablak nyitásakor kipróbált komplexképzők - melyek ugyan a dús vastartalmú fekete réteg eltávolítására megfeleltek volna - nem jöhetnek számításba, hiszen a zöld réteg réztartalmával is reakcióba léptek. A mikrokémiai vizsgálatok alapján feltételezhetővé vált, hogy a zöld réteg gyanta-fehérje kötőanyagú réz-rezinát, így értelmezhető lett, hogy a Szuperkromofág és a dimetil-formamid miért távolította el a feketén kívül a sötétzöld réteget is: a Szuperkromofág oldhatósági pontja a Teas-féle oldhatósági háromszögdiagramban a gyanták, míg a dimetil-formamidé a gyanták és fehérjék oldhatósági tartományába esik. A tárgy tényleges tisztításakor már tudni lehetett, hogy réztartalmú, minden bizonnyal komplex gyanta és fehérje kötőanyagú lazúrfestékről kell a fekete átfestést, illetve bevonatot leoldani. A sötétzöld réteg - melyet igen vékony határozott vonal választ el minden vizsgált mintán a világoszöld rétegtől - feltételezve, hogy a lazúrtechnikának megfelelően az alsó száradása után felvitt második réteg, nem került eltávolításra. A fekete réteg kötőanyaga azonban továbbra sem volt ismert, a tárgyat azonban a Magyar Nemzeti Múzeum új állandó kiállításán ki akarták állítani, ezért a restaurátorok által használatos lazúrtisztító keverékek kerültek kipróbálásra.27 Ezek közül a benzilalkohol és terpentin 1:1 arányú keveréke bizonyult megfelelőnek. A tisztítás során a keverék arányát a benzilalkohol irányába növelni kellett. A benzilalkohol oldhatósági paramétereit nem sikerült megtudni, azonban képlete alapján — mely egy benzolgyűrűre kapcsolódó -CH2-OH oldalláncnak felel meg - oldhatósági pontjának elhelyezkedése feltételezhető. Az oldallánc apoláros, míg az -OH csoport poláros irányba viszi el a benzol oldhatósági pontját. Mind a tiszta benzilalkohol, mind terpentinnel alkotott különböző arányú keverékeinek oldhatósági pontja valószínűsíthetően az olajok és viaszok oldhatósági területére esnek. Ez azt tételezi, hogy a fekete réteg olaj és/vagy viasztartalmú volt. A viasz származhat a fekete festék konzisztenciájának javítására szolgáló adalékanyagból, vagy ha lámpakorom feketét használtak, magából a pigmentből. A Központi Kémiai Kutatóintézet munkatársai által végzett vizsgálatok - már a tárgy restaurálása után kézhez kapott eredménye28 azt bizonyította, hogy a feltételezés és az oldószer kiválasztása helyes volt. A tisztítás eredménye egy erősebb színű, kicsit kékeszöld, átlátszó felső réteg, mely alól szinte átlátszatlan világoszöld alsó réteg sejlik át. A tölgymotívumos szár egyes helyein jó állapotú vörös színű lazúr vált láthatóvá (10. kép). A szövétnektartó rudak tetején lévő oszlopfők kék pigmentje azuritnak bizonyult, melynek felső rétege megsötétedett, kékesszürkés-feketévé változott. A zöld réteg tisztításánál is96
