Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)

T. Bruder Katalin: Az izsák-balázspusztai lovassír nyergének rekonstruálása

hidrogéneknek (6). Az első kápa két csontveretének belseje helyben habosított, valamiféle poliuretánnal (feltehetően Poromix) volt kitöltve. Ez erősen hozzáragadt a csonthoz, eltávolítása nagy óvatosságot igényelt, már csak azért is, mert szemben a polisztirolhabbal, a különböző - kiegészített csont mellett is alkalmazható oldószereknek erősen ellenállt, s az eltávolítását főként mechanikusan lehetett csak megoldani (5. kép).

5. Az egyik első kápaveret első oldala, s a másik belseje, a belehabositott poliuretánnal

A Hungarocellt valamilyen műanyaggal megerősített gipszes, vagy krétás alapozás borította, ami ugyan csont kemény volt, - ebből készült a kápák és a deszkák találkozásánál kialakított ívelt átmenet is, amely helyenként erősen a csontverethez ragadt — de alatta a műanyag hab néhol szinte elfogyott , s az alapozás a levegőben lógott, alátámasztás nélkül (6. kép). Természetesen sok helyen beroppant. Érdemes elgondolkozni, hogy a polisztirolhab ilyen mértékű degradálódását mi okozthatta? A polisztirol idő és hő (gondoljunk a megvilágított tárlók hőmérsékletére) hatására bekövetkezett öregedése, esetleg az alapozás erősítését szolgáló műanyag, vagy oldószere, netán a végső látványt adó színezésre szolgáló festékanyag egyik komponense, vagy oldószere a vétkes?

6. A lepusztult I lungaroeell fölött lebegő, beroppant felületi alapozás

45