Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Járó Márta: Műtárgyvédelem: eredmények és kudarcok: egy év műtárgyvédelmi tapasztalatai a Magyar Nemzeti Múzeum állandó történeti kiállításán
természetesen a természeti katasztrófákat, illetve az emberi gondatlanságból (pl. a tárgyak nem megfelelő felfüggesztése, elhelyezése, őrzése stb.) adódó károsodásokat. A Magyar Nemzeti Múzeum új, állandó kiállításán igyekeztünk a fenti károsító tényezők hatását csökkenteni, elsősorban a legérzékenyebb műtárgyak környezetében. Az optimális hőmérséklet és relatív légnedvesség Sajnálatos módon az igen nagy alapterületű és belmagasságú kiállítótér központi klima- tizációjára, a hőmérséklet és relatív páratartalom állandó, kívánt értéken tartására és folyamatos ellenőrzésére technikai és pénzügyi okokból nem volt lehetőség. A központi klíma hiánya miatt az egyenletes hőmérséklet biztosítása csak a téli, fűtési időszakban lehetséges. Az állandó relatív légnedvességet egy-egy teremben, tehát teremszinten sem lehetett biztosítani, mivel a nagy alapterület és belmagasság, valamint az egybenyitott terek miatt nagyon sok, termenként minimum két-három, de sok esetben akár négy párásítóberendezésre lett volna szükség, amelyeket télen teljes intenzitással, nyáron pedig a száraz időszakokban kellett volna üzemeltetni. Ez számításaink szerint legalább negyven, nagy kapacitású párásítóberendezés éjjel-nappali működtetését jelentette volna, ami sem a beruházási, sem pedig az üzemeltetési költség szempontjából nem volt megoldható. (Légszárításra az épület ezen szintjén csak nagyon ritkán, egy-egy esős időszakban van szükség.) A fenti körülmények ismeretében az a lehetőség maradt, hogy a legérzékenyebb műtárgyak közvetlen környezetében, azaz egy-egy tárlón belül stabilizáljuk a relatív légnedvességet. Hogy ennek megoldása nem csekély eredmény, azt mutatja az a tény, hogy a középkori és újkori rész tárlóinak közel egyharmadában, mintegy ötven vitrinben van valamilyen légnedvesség-szabályozás. Ezekben a vitrinekben tehát a hőmérséklet ugyanúgy változik, mint ,a környezetükben, de a hőmérséklet-változás során bekövetkező relatív légnedvesség-változást a tárlóba épített rendszer kiegyenlíti. A légnedvesség-szabályozás mikéntjét a tárló mérete és alakja határozta meg. Négyféle módszert alkalmaztunk:- párásítás kis párásító berendezéssel (csak azokban az időszakokban, amikor alacsony a páratartalom),- légnedvesség stabilizálás kis klímaberendezéssel,- légnedvesség stabilizálás kazettákban kiszerelt pufferanyaggal (szilikagéllel),- légnedvesség stabilizálás vékony lemezekké préselt pufferanyaggal (szilikagéllel). Párásítás kis párásító berendezéssel A két, egyenként kb. 30, illetve kb. 40 köbméteres belső légterű tárlóban okozott legtöbb problémát a páratartalom-szabályozás. Ekkora tárlók esetében a gyártó ugyanis nem tudta garantálni a légmentességet, tehát a megfelelő szigetelést. A nagy üvegtáblák tömegüknél fogva meghajlanak, és a réseken cserélődik a belső és a külső tér levegője. A II. Rákóczi Ferenc utazókárpitját és regéci garnitúráját valamint a millenniumi utcát imitáló, korabeli viseleteket bemutató tárlókban a fenti okok miatt állandó relatív légnedvesség beállítására nem gondolhattunk, így a két tárlóban egy-egy kis méretű légnedvesítő készüléket helyeztünk el. Ezek csak a téli, fűtési időszakban, napközben működtek, ha a tárlóban a relatív légnedvesség 40% alá esett. Légnedvesség stabilizálás kis klímaberendezéssel A kb. 3-12 köbméter belső légterű tárlók esetében az állandó relatív légnedvesség biztosítására kis méretű klímaberendezéseket helyeztünk - három légköbméterenként egy 31
