Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Szabó Tamás: Egy XVII. századi délszláv kézikereszt restaurálása

3. A kereszt tisztítás közben The object during cleaning

2.3. A hiányzó részletek elkészítése

A hiányok feltérképezésekor - T Németh Annamária művészettörténésszel történt egyeztetés után - megállapítottam, hogy milyen motívumokat (például filigrándíszítéseket) kell kiegészíteni, s ezzel milyen módon kell az alapanyagot előállítani. A pótlásokhoz színezüstöt használtam. A lemezek előállításakor először a korábbi felhasználásokból származó „hulladék” ezüstanyagot megolvasztottam - ez nyeles (kézi) olvasztó- tégelyben történt, nagyerejű gázláng segítségével. A könnyebb olvadás és önthetőség érdekében bóraxot szórtam a hevülő fémre. A kellően felizzított, s így önthetővé vált ezüstöt kis vas kokillába öntöttem, melyet úgy szereltem össze, hogy egy körülbelül 2 cm széles (vastagság adott, 3 mm) öntecset kapjak. Az öntecset pácolás (2%-os H2S04 oldatban), tisztítás (kraccolás, sződázás) után gépi hengerlővel - többszöri kilágyítás mellett - a kívánt, 0,1 mm-es vastagságúra hengereltem. Az utolsó hengerlés után ismét kilágyítottam a lemezt. A hiányzó filigránok pótlására sodrott drótra is szükségem volt. Újabb öntecs készült, ezúttal 3x3 mm-es hasáb alakú, melynek hossza 8 cm volt. E darabból előbb „gépi” - kézzel hajtható -, majd kézi dróthúzókon 0,1 mm kör keresztmetszetű drótot készítettem. Itt is szükség volt több lágyításra. Az így nyert drótot kézi fúró („amerikáner”) satuba rögzítésével és a másik vég kézbefogásával összesodortam. Ezzel a módszerrel az eredetivel gyakorlatilag megegyező mustrájú sodrott drótot kaptam.

Az előoldal (korpuszt ábrázoló oldal) hiányainak kiegészítésekor a felső rész baloldali lefutó tagjának és az alsó keresztszár függőleges tagjai felső részének pótlására került sor. A felső rész pótlásakor nem volt elegendő a szemközti oldal lefutó részének

58