Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Káros anyagok a műtárgy környezetében
vehető energiával egyezik. Ha 60 °C-nál magasabb hőmérsékleten folytatnák a minta mesterséges öregítését, olyan kémiai folyamatok is elindulnának, amelyek a szokásos múzeumi körülmények között sohasem fordulnak elő. Míg az ezüst korróziója hidrogén-szulfiddal meglehetősen lassan fejlődik ki száraz körülmények között, az edényben jelenlévő nedvességben a vizsgálandó anyagból felszabaduló hidrogén-szulfid feloldódik, hidroszulfid és szulfid ionok keletkeznek, amelyek reagálnak az ezüsttel. A fémen fekete ezüstszulfid korrózió jelenik meg. Az ezüst csak jelentős mennyiségű klór és nedvesség hatására képez ezüstklorid korróziót, ennek észlelése esetén a vizsgált anyag valószínűleg PVC vagy klórosan fehérített anyag. Az így korrodeált rézen a British Museum munkatársai általában réz(I)oxid (CU2O), esetleg réz(II)oxid (CuO) összefüggő korrózióterméket találtak. A vizsgálandó anyagból keletkező hidrogén-szulfid, kéndioxid, vagy hidrogén-klorid általában a nemes-patina rézoxidréteg hiányainál mutatkozott réz-szulfid, réz-szulfát vagy réz-klorid formájában. A fent leírt körülmények között vizsgált ólomlemezen akkor jelentkezik fehér korrózió, ha a vizsgált anyag elegendő hangyasavat, ecetsavat, propán- és butánsavat bocsát ki. E savakkal az ólom először ólomacetátot és ólomhidroxidot képez, amelyből - széndioxid jelenlétében - később bázikus ólomacetát lesz. A szerves savak katalizáló hatására azután az edényben jelenlévő széndioxid és víz reagál a bázikus ólomacetáttal és végül a bázikus ólomkarbonát és ólomacetát jelenlétéből következtethetünk a szerves savaknak a vizsgált anyagból való felszabadulására. E teszt eredményeit természetesen csak akkor fogadhatjuk el, ha a vizsgálandó minta mellett vakpróbaként a tiszta fémeket is hasonló kezelésnek vetjük alá ugyanolyan körülmények között, mint a mintát. Amennyiben akár az ezüst, akár a réz, illetve az ólomlemezen korrózió jelentkezik a teszt eredményeképpen, a vizsgált anyagot a "tiltott" anyagok csoportjába sorolhatjuk, hiszen akkor nemcsak a fémek korrózióját, hanem a szerves anyagok lebomlását, színezékek színváltozását is okozhatják. Negatív eredmény esetén azonban érhetnek meglepetések. A módszert alkalmazó angol vegyészek kerültek szembe azzal a ténnyel, hogy a fent leírt teszt alapján egy bizonyos textilt alkalmasnak ítéltek a kiállítási tárlóban való elhelyezésre. Ennek ellenére, az ezüsttárgyak gyors korrodeálódását észlelték. Kiderült, hogy a kiállított tárgyak nem színtiszta ezüstből, hanem réz és cink tartalmú ötvözetből készültek. A teszt eredményének értékelésénél tehát figyelembe kell venni, hogy bizonyos ötvözetek gyorsabban korrodeálódnak, mint a tiszta fémek. A fenti eredmény fordítottja az a tapasztalat, amely szerint bronz és egyéb réz-ötvözetek nem vagy lassabban korrodeálódnak olyan anyagokkal összezárva, amelyek a teszt során tiszta réz komoly korrózióját okozták. Hasonlóképpen, elég 1,5% ón jelenléte az ólom-ón ötvözetben ahhoz, hogy az ólom korróziója visszaszoruljon.41 Műanyagok vizsgálatánál arra is számítani kell, hogy az tartalmazhat az öregedési folyamatokat, ezáltal a gázkibocsátást lassító inhibitorokat. Ebben az esetben először az inhibitornak kell elbomlani, és csak azután kezdődnek meg a korróziót kiváltó folyamatok. Lehet, hogy ilyen anyagok vizsgálatára nem elegendő a 28 napos gyorsított öregítés. Gyakorlatilag tehát az Oddy teszt értékelésénél csak az egyértelműen pozitív eredmények teszik lehetővé a „tiltott” anyagok körébe való besorolást, negatív eredmények esetén még nem lehetünk biztosak abban, hogy az illető anyag műtárgyakra ártalmatlan. 24
