Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Beöthyné Kozocsa Ildikó: Súlyosan károsodott pergamenkódexek restaurálásának lehetőségei
tékmaradványok. Az eredményeket összefoglalva elmondható, hogy a középkorban és a reneszánsz idején szokásos földfestékeket és alapozókat használták; ritkábban növényi festékek is előfordultak. Ezek a következők: azurit, malachit, cinóber, okkervörös és barna, venyigefekete, ólomfehér, rézzöld és az ezekből kevert színek. A tinták többnyire vasgallusz, korom, illetve az előrajzolásnál bisztertinta. A tinták kötőanyaga általában arab mézga, a festékeké tojásfehérje/egész tojás. A valódi laparany-díszítések alapozóanyaga enywel kevert bólusz volt, kötőanyaga általában tojásfehérje. A kódexek míniá- lása túlnyomórészt firenzei mesterek munkája. A tinta- és festékanalízisekre azért volt szükségünk, hogy előre tudjuk, mit várhatunk a konzerválás során alkalmazható és alkalmazandó kezelőanyagoknak a hordozón lévő anyagokra gyakorolt hatásától. A restaurálás megkezdése előtt az analízisek ismeretében is elvégeztük a színlartóssági próbákat, nehogy bármilyen meglepetés érjen bennünket a kezelések folyamán. A károsító tényezők felderítése és az anyagvizsgálatok elvégzése után sorra vettük az eddig ismert pergamenkonzerválási eljárásokat, és megállapítottuk, hogy ezek kódexeinknél vagy egyáltalán nem, vagy csak korlátozott eredménnyel alkalmazhatók. Nem illuminált kéziratok konzerválhatok a hagyományos módszerekkel, pl. fertőtlenítő és lágyító oldatokkal való kezelés, a csonka részek új pergamennel való kiegészítése, a gyenge levelek lekasírozása aranyverő hártyával (marhavakbél-hártya). Példa erre könyvtárunk egyik, XIV. századból származó kódexének sikeres restaurálása 1972-ben. Azonban miniatúrákkal díszített, súlyos mikrobiológiai károsodást szenvedett pergamen kéziratoknál nem alkalmazhatók kockázatmentesen és gazdaságosan ezek az ismert eljárások. Olyan módszereket kellett találni, amelyekkel az elpusztult pergamen pótlására szolgáló anyag az elvékonyodott, meggyengült eredetihez megfelelő átmenettel, feszültségmentesen és tartósan hozzáerősíthető. Azt is el akartuk érni, hogy a szilárdságát vesztett pergamen hordozót a felületen lévő sérült vagy labilis tinta- és festékrétegekkel együtt konzerváljuk, erősítsük és rögzítsük. Meg kívántuk oldani, lehetőleg az előzőekben említeti eljárásokkal egyszerre, a kódexek preventív fertőtlenítését is. Mintegy hároméves kutatómunka és kísérletek sorozata hozta meg az eredményt. Végül a kódexek állapotától és anyagaitól függően, esetenként változtatható munkamódszereket alkalmaztunk: a veszélyes mértékben fertőzött kódexeket 15% etilén- oxid és 85% szén dioxid gázkeverékkel, előírt paraméterek között, részleges vákuumos térben fertőtlenítettük, előzetes kísérletek után. A kísérleteket XV. századi pergamen- töredékekkel végeztük. Célunk az volt, hogy megtudjuk, milyen hatással van a sérült festékrétegekre a részleges vákuumos tér. A kéziratok lapjainak bioprotektív fülkében (lamináris box) történt kíméletes mechanikai tisztítása után a törökök ideiglenes javításait távolítottuk el, a ragasztók ismeretében, etilalkohollal kevert metil-cellulózzal lazítva fel a keményítőt és az enyvet. A nem illuminált, illetve a teljesen ép festékrétegeket hordozó leveleket, amelyek viszont erősen deformáltak voltak, izopropil-alkohol- ban oldott 2%-os para-klór-meta-krezol (Preventol CMK) fürdőbe merítettük, vagy ezen oldattal permeteztük. Ez védi a pergament az utólagos fertőződésekkel szemben. A nagyon gyenge pergameneket - állapotuktól függően - még 2-3%-os hidroxi-propil- cellulózt (Klucel M) is tartalmazó fürdőben kezeltük. Ezen anyagnak erősítő hatása van a gyenge pergamenre. Kevésbé gyenge és nem illuminált kézirat kezelhető alkohollal hígított pcrgamenenywel is. A sérült miniatúrákat hordozó és erősen deformált, összezsugorodott pergameneket a legkíméletesebben párakamrában, ultrahangos nedvesítő készülék alkalmazásával simíthatjuk ki. A készülék finoman porlasztón hideg gőzt állít elő és így zárt térben, szabályozható és mérőműszerrel ellenőrizhető nedvességtartalmú légtér állítható elő. A gyűrött, kiszáradt pergamenlapok néhány óra alatt felveszik a szükséges nedvességet 133
