Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Gát Eszter: Javítások és restaurálások Beethoven Broadwood zongoráján, 1818-1966
1818: Nannette Streicher A hosszú és viszontagságos utazást követően a vadonatúj zongora máris javításra szorult, ezért a vámhivatalból egyenesen Nannette Streicher3 műhelyébe vitték, hogy a szállítás során szerzett sérüléseit kijavítsák. Habár Streicher maga is jónevű zongorista volt, Beethoven az éppen Bécsben tartózkodó londoni virtuózt, az angol zongorákat is ismerő Cipriani Poltert bízta meg, hogy próbálja ki a hangszert. Beethoven 1818-ban még valamennyire hallott, a zongora hangminőségét megítélni már nem tudta. Ekkor már használta a társalkodófüzetet. Potter kissé csalódottan számolt be tapasztalatairól: a mechanika nehezen jár, s habár a zongora teljesen széthangolódott, a hangja az gyönyörű.4 A zongora javítására úgy látszik többen is pályáztak: „ Mindenki ezt mondja, hangolni akarják és elrontani. ”5 Ä zongorán az első javításokat tehát, a Beethovennel baráti kapcsolatban álló Streicher végezte. Potter leírásából következtetve, N. Streicher 1818-ban beszabályozta a mechanikát és meghangolta a zongorát. A megjavított angol zongoráról és annak hangjáról még az újság is beszámolt: „Hat teljes oktáv, kontra C-től négy vonalas c-ig, a hangja véges végig telt, szép és erőteljes, a kontra hangok felségesek, a diszkont éneklő. ”6 Beethoven, az angol zongorát folyamatosan használta. Minden második héten han- golót hívott hangszeréhez7 és csak ritkán engedte meg, hogy más is játszék rajta. Kivételt, csak a 12 év körüli Kari, az unokaöccs jelentett, akinek Beethoven ezen a zongorán adott leckéket. „A gyermeknek a zongorán kellett gyakorolnia. A hangszer 4-5 lépésnyire állt mögötte, és Beethoven annak ellenére korrigált, hogy süket volt, hibákat, egyes részleteket megismételtetett vele stb. ”8 1820: Mattüus Andreas Stein Kisebb javításokra, az eltörött kalapácsnyelek megragasztására, az elszakadt húrok pótlására, időről időre sor került. ,A fűtés az oka (...) most nagyszerű húrjaim vannak."9 „Ha egyszer kiköltözik, akkor teljesen rendbehozom a zongoráját.”10 „Stein azt mondja, tanult az Ön zongorájától. ”*1 A zongorát Beethoven gyakori költözködéseikor is magával vitte. „Az angol zongorának nemcsak a lábait, hanem a líráját is le kell csavarni, a csavarokat egy vésővel ki kell venni. A döblingi odúba több embert kell hívni a Nannette (Anna Maria) Streicher 1769-1833. A híres augsburgi orgona- és zongorakészítő, Johann Andreas Stein leánya, zongorista, és zongorakészítő. Az apa halála után (1792) a Stein testvérek, Nanette és Matthäus Andreas Stein átvették az üzemet. 1794-ben Bécsbe költöztek, 1802-től a két testvér különvált és mindketten sikeres zongorakészítőként dolgoztak Bécsben. 1786-ban ismerkedtek meg Beethovennel, Nanette-t különösen jó barátság fűzte a zeneszerzőhöz. Thayer beszámolója nyomán lásd 5. jegyzet. „...So sagen sie alle, sie möchten es stimmen, und verderben, aber sie sollen es nicht berühren...” (1818.) Thayer nyomán: Geuse, Albrecht: Die Beziehung Beethovens zum Instrumentenbau. 1939/1940. In: Deutsche Musikkultur, IV.2 „Sechs ganze Oktaven vom Kontra C bis viergestrichenen c, deren Klag durchaus voll, schön und kräftig und in den Kontra Tönen majestätisch, im Diskant singend ist." Modenjoumal 1819. jan. 23. 1820. BKH 1/306-307. „.. .der Junge mußte auf dem Flügel üben. Das Instrument stand ungefähr vier bis fünf Schritte hinter ihm, und Beethoven korrrigierte dem Jungen, trotz seiner Taubheit, jeden Fehler, ließ ihn einzelnes wiederholen und so wieter” Aus Klobers Mitteilungen in der Allgemeinen Musikzetung von 1864. Beethoven im Gespräch, Hrsg. Felix Braun. Wien 1971. (52. old.) i()„Die Heizung ist schuld...ich habe jetzt vortreffliche Sailen...” 1820. március, BKH 1/325 „Wenn Sie einmal ausziehen, so werde ich Ihnen das Clavir wieder ganz in Ordnung machen” Stein 1820 márc.BKII 1/325 „Der Stein sagt, er hat etwas gelernt vom Ihren Clavier” J. Czerny, BKH 1/266 101
