Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Katona Imre: A Zsolnay-kerámiák sajátosságai
tendenciájából azonban könnyen megállapíthatjuk, hogy Zsolnay - talán éppen az 1878-as világkiállítás sikerén felbuzdulva - már közvetlenül 1878 után megkezdte a fehér alapú, színes prcelánmázzal díszített, arannyal cloizovírozott kerámiák gyártását. Bár az emberalakos és virágos japán típusú edények tervezését és gyártását csak 1881- ben kezdte cl, már 1878 és 1881 között hasonló technikájú, csak más stílusigazodású edényeket gyártott. A stílus tekintetében ingadozott - hol az egyik, hol a másik típus készítéséhez fogott. Az ún. japán stílus előtt a közelkeleti stílus is rabul ejtette; nemcsak a török Kutahya színes virágos-leveles táljai foglalkoztatnák - ugyanúgy, mint a francia Decket -, hanem az ún. perzsa-stílus is. Ezzel egyidőben már a távolkeleti motívumok is érdekelték. Távolkeleti, kobak-tök-alakú vázáin a perzsa szasszanida-kor virágos díszítményei tündökölnek. Míg a kütahyai tálak pontosan körülhatárolt stíluskorszakot jelentenek a Zsolnay-gyárban, a perzsa díszítmény-korszak összemosódik a japán virágos-madaras korszakkal. Itt a tárgyak főleg színtelen átlátszómázzal borítottak, de akad közöttük - nem is kis számmal - zölddel, halványkékkel színezett is. Zsolnay talán nem találta elég dekoratívnak a fehér masszaszínre kerülő színes díszítést, ezért közvetlenül a masszára kerülő mázat színezte. Ehhez az eljáráshoz időnként az ún. japán virágos-madaras korszak kellős közepén is szívesen nyúlt. Zsolnay nem rekedt meg egyetlen típusnál. Amikor egyik típust gyártotta, már javában dolgozott a másik előállításán. A japán madaras-virágos típus készítése idején még javában gyártották a korábban megkezdett perzsamintás edényeket is. A gyár 1878-81 közötti időszakát leginkább a minta-eklekticizus jellemzi. Itt a közel-keleti formáknak és dekoroknak legalább olyan fontos szerepe volt, mint a távolkeletieknek. A Wahlishoz 1882 december 12-én írt levél idézett részlete arra is világosan utal, hogy milyen véletlenek játszottak közre egy-egy minta elterjedésében. Tulajdonképpen a mintát Fischer Ignác pesti majolikagyáros fedezte fel, aki elkezdte a Zsolnayaknál kialakított virágosmadaras edények utánzását azoknak a pauszoknak a segítségével, amelyeket a Zsolnaytól eltávozott két dán festő vitt magával. Fischer „rájött”, hogy ebben a díszítési stílusban konjunktúrális lehetőség rejlik. Ez is ösztönözte Zsolnayt arra, hogy a madaras-virágos edények készítését tovább folytassa. Ezért is nyúlt hosszabbra ez a korszak a többinél. Ebből bontakozott ki az ún. hímzésstílus, vagy magyaros stílus 1884 körül. Zsolnayt nemcsak a stílusdivatok befolyásolták - kutató, vizsgálódó énje állandóan kereste az újat, újszerűt. Azt hihetnénk megnyugodott, mikor megtalálta a régen keresett, ún. hímzésstílust, azonban ez korántsem volt így. Továbbra sem szűnt meg keresni az újat, az eddig ismeretlent. Még az ún. magyaros stílus idején - vagy alig azt megelőzően - 1883-84 körül készültek az ún. orchideás készletek. Mattyasovszky Zsolnay Teréz naplójegyzeteiből tudjuk, hogy „Júlia annak ellenére, hogy egészsége még nem állt helyre, mégis szorgalmasan dolgozott az orchideás-díszű kávés és teás készleten, melyet hús- vétra be akart fejezni. Ezt a készletet a szenvedélyes orchidea-kedvelő bécsi Rotschild rendelte. Minta gyanánt egy remek illusztrált könyvet küldött, melynek alapján Júlia majd minden darabra más és más orchideát tervezett, a dekorkönyvben ötven ilyen rajz szerepel!... Az edények kobalt alapján az arannyal cloizovírozott virágokon a magas tűzű mázak minden árnyalata remekül érvényesül...” Ez mégsem annyira a dísztárgyak, hanem inkább a használati edények motívuma maradt. Ezekből viszonylag sok fennmaradt napjainkig, nem úgy, mint a magyaros díszűekből, mert azok elsősorban külföldi megrendelőknek készültek. Noha a magyaros stílus nem csupán a Zsolnay-gyár készítményeit jellemezte, hanem országos jelenség volt, Zsolnay Vilmos kerámiagyára az ország más kőedénygyáraitól eltérően, sajátosan reagált e stílushullámra. Az ún. Láng-féle magyaros stílus, mely Városlődről indult el, a kerámiát sem tartotta sajátosan anyagszerűnek, ezért a központilag kiadott „Mintalapok”-tól melyeken a kerámián 199
