Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Katona Imre: A Zsolnay-kerámiák sajátosságai
hető el, ami ugyanakkor azzal a veszéllyel jár, hogy több a selejtáru. Ezzel szemben előnye, hogy kiégetéséhez kevesebb tüzelőanyag kell. Zsolnay ösztönös érzékét dicséri, hogy megérezte az ún. riolit-porcelánra való átállással járó veszélyeket. Ugyanakkor mindent megtett, hogy az új alapanyagot valamiképpen beleépítse masszájába. Az 1878-as párizsi világkiállításon bemutatott Zsolnay-árukat nem lehetett az ismert agyagáruk egyik csoportjához sem sorolni - a porcelánhoz és a fajanszhoz sem - mert a két áruféleség tulajdonságait egyaránt magában foglalja. Dr. Alexander Schmidt berlini professzort, a Zsolnay-gyár egykori igazgatóját - aki annakidején Zsolnayval való összekülönbözése következtében került el Pécsről - aligha lehet a Zsolnayak iránti elfogultsággal vádolni, a párizsi világkiállításról írt könyvében mégis ezt olvashatjuk: „Zsolnay Vilmos Pécsen egy művészi agyagáru kollekciót állított ki, amely annyira egyedülálló, s annyira különböző minden más gyár- mánytól, hogy rögtön általános érdeklődést keltett és technikai szempontból nézve a szakemberek előtt is talány volt.” Schmidt a továbbiakban ismerteti ezt az anyagot és gyártási technikáját, s ennek alapján porcelán-fajansznak nevezi. Tény az, hógy a párizsi világkiállítás zsűritagjait, akik pedig kerámiai szaktekintélyek voltak, Zsolnay olyan dilemma elé állította gyártmányainak újszerűségével, hogy kerámia-kémiai vizsgálatokat végeztek készítményein. Nem akarták ugyanis elhinni, hogy a pórusos cserépen ólommentes, nagy hőmérsékleten olvadó máz van. A vizsgálat után viszont odaítélték Zsolnaynak a kiállítás nagydíját. A porcelán-fajansz gyártástechológiája a porcelánéhoz hasonlított. Először 900- 1000 °C-on zsengélték, majd mázolás után kb. 1250 °C-on égették. Anyaga a mázas égetéskor sem tömörödött, hanem porózus maradt, törésfelületén nyelvhez tapadó, likacsos szövetű, nem áttetsző volt. Wartha Vince azt javasolta Zsolnaynak, hogy anyagát riolit-porcelánnak nevezze. Ez az elnevezés azonban nem ment át a gyakorlatba és a nagyközönség körében teljesen helytelenül leginkább Zsolnay-majolika néven terjedt el. Nem kétséges, hogy Zsolnay gyártmánya az eddigiekhez képest nem jelentett valami merőben újat, hanem az 1873-ban kialakított massza javított, átalakított változata volt. Az 1878-as párizsi világkiállításon megcsodált Zsolnay-alapanyag is tartalmazott már riolit-kalolint, az tette szerkezeiét porózussá. Ebben azonban még tetemes meny- nyiségű idegen kaolint és agyagot is felhasználtak. (18% pilseni kaolint és 30% Maszkéi agyagot.) Az 1884-es nyersanyagkutatás nyomán azonban megváltoztatta alapanyagának összetételét. A költséges pilseni kaolint és blaszkói agyagot hazai alapanyagokkal, elsősorban sárospataki kaolinnal helyettesítette. Az sem véletlen, hogy a magyarországi riolit-kaolinok közül éppen a dubrinicsit és a nagyszentmihályit alkalmazta már 1878 illetve 1884 előtt. Ezek kémiai össztétele ugyanis a 19. század közepe óta ismert volt. Az „Industrie-Statistik der Österr, Monarchie” című lap 1857. évfolyamának 36. lapján közli a dubrinicsi agyag összetételét. Ugyancsak ismert volt a sztaj- nyáni (nagymihályi) és beregszászi agyag összetétele is. A beregszászi kaolint dr. Liebermann Leó elemezte 1881-1884-ben. Zsolnay Vilmos mindent megtett, hogy masszájához a szükséges nyersanyagokat biztosítsa. 1884-ben már számos agyag- és kaolinlelőhely tulajdonosa. Mattyasovszky Jakab és Petrik Lajos jegyzéke szerint ő bérli a sztajnyáni (Ung megye) agyagbányákat, melyek tulajdonosa gróf Sztáray Antal volt. A sztajnyáni agyagbánya 1 km-re feküdt Nagy-Mihálytól, ezért ezt az agyagot a Zsolnay-receptkönyvek nagymihályi kaolinnak nevezik. Ugyancsak övé volt a dubrinicsi (Ung megye) bánya is. Egyébként a bánya agyagát használta „csekély mérvben” a régi cs. és kir. bécsi porcelángyár is. A bánya évi termelése 5.000 métermázsa volt. E két agyagbányán kívül 1885-ben Zsolnay még más kaolin, illetve riolit-tartalmú agyagbányákat is bérelt. így például a gróf Zichy Jenő tu190
