Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Golgotájáról
csérét hangján nyilatkozott. A kritika megosztó volt, egyes cikkek kifogásolták a szerkezeti és tartalmi kérdéseket (azt, hogy Krisztus itt nem a középpont). 1881-84 között Európa nagy városaiban vándorolt az első festmény. Külön technikai személyzet gondoskodott a szakszerű csomagolásról, különleges vasúti kocsik ill. hajószakaszok álltak rendelkezésre az állandó ki- és becsomagoláshoz, a kellő fényeffektusok megteremtéséhez. Bécs, Budapest, Varsó, Amszterdam, Rotterdam, Stockholm, Berlin, Christiania (= Oslo), Brüsszel stb. után a szigetvilág következett. Londonban 92 000 látogatója volt a Krisztus Pilátus előtt-nek három hónap alatt, aztán Liverpoolban, Manchesterben, majd Skóciában és Észak-írországban mutatta be Thomas Agnew and Sons cég. Nagy Britanniában kétmillió ember nézte meg a Krisztus Pliátus előtt-ct, egymillió darab rézkarcot (Ch. Walthner művét) vásároltak, pedig csak 1884 januárjában kezdték árusítani. Kari Sedelrueyer tehát - akinek arcmását 1879-ben megfestette Munkácsy - kiváló menedzsernek mutatkozott. Valószínű, hogy nem akadt Európában párja, vagy csak kevés. A két nagy Krisztus kép diadalútja, európai, majd amerikai sikersorozata egyértelműen bizonyította ezt. Mindig megtalálta partnereit: Angliában az Agnew-, ill. Mawson céggel, később, Amerikában, Wanamakerrel szövetkezett. Már 1881-ben hírlett, hogy az osztrák kormány 100 000, a francia állam 150 000 dollárnyi összeget ajánlott fel a festményért, neki azonban nem volt érdeke eladnia képet, hiszen csak 1882 őszéig 110 000-nyi dollárt szedett bcléptidíjakból. 1884-ben 100 000 frankot fizetett Munkácsynak a Golgotá-crt és 90 000 frankban részesítette a beléptidíjak jövedelméből, 1886-ban pedig 313 850 frankot adott át az angliai siker után. Még be sem fejeződött a Krisztus Pilátus előtt diadalútja a szigetroszágban, amikor megérkezett Londonba a Golgota. Itt 1885 tavaszán mutatták be, ahol többek között a Methodist Times, a Daily News, The Times, The Morning Post, a Society méltatta. 1885 októberében Liverpool adott otthont a képnek, novemberben Leeds (Yorkshire), majd Newcastle, 1887 januárja - márciusa között Manchester, majd Glasgow. Mint a Krisztus Pilátus előtt bemutatójakor, most is Manchesterben volt a legnagyobb a siker, a látogatottság. Közel egymillió ember látta a festményt a szigetországban és tízezer- számra várárolták Kari Koepping rézkarcát. Míg Európa nagyvárosaiba - Párizst és Bécset kivéve - külön-külön s két, három év különbséggel jutott el a két festmény, Amerikába egymás után, pár hónap különbséggel. Sedelmeyer 1886 őszén hajózott át az első képpel New Yorkba, ahova Munkácsy november 14-én követte őt. Hat hetet töltött az Újvilágban, ahol úgy fogadták őt, mint annak idején Kossuth Lajost.. Ünneplését a magyar újságkirály, Pulitzer József irányította, szervezte. Munkácsy részt vett a tiszteletére rendezett ünnepléseken, fogadásokon, meglátogatta az amerikai magángyűjteményeket s nyilatkozott is azokról. Philadelphiában ismerkedett meg John Wanamakerrel (1838-1922), aki 1887-88-ban megvásárolta mindkét festményt 100 000 és 120 000 dollárért (más forrás szerint 160 - 160 000 dollárért). A holland ősöktől származó John Wanamaker igazi self-made man volt. Alacsony sorból indult, de a nyolcvanas évekre már Amerika egyik leggazdagabb embere lett. A két festményt Jenkinstown-ban Lindenhurst nevű vidéki házában tartotta. Egyszer engedte vissza Európába azokat: az 1889. évi párizsi világkiállításra, ahol aranyérmet kaptak. A másik világkiállítás, amelyen szerepelt a két mű, az Amerika felfedezésének 400. évfordulóját ünneplő chicagói volt. A Jenkinstownban lévő képtárban tűz ütött ki 1907 február 8-án. Ekkor Wanamaker azt az utasítsát adta telefonon, hogy először a két Munkácsy festményt mentsék 75
