Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Edőcs Judit: Zsolnay-dísztál restaurálása
Összcragasztás előtt bepróbáltam a rózcsapokat, kontrollálva a tál összeállíthatósá- gát, majd aeetonos vattával megtisztítottam a ragasztandó felületeket és a furatokat a fúrás során belekerült portól. Az aceton elpárolgása után Araldit AW 134 műgyantával és a HY 994-es hárterrel ragasztottam össze a tányért. Ez a ragasztóanyag, amelyet hézagok kitöltésére is ajánlanak, a csapolással készült ragasztáshoz különösen alkalmas - nyilván igen csekély zsugorodása és jó kohéziós tulajdonságai miatt. A perem kisebb darabjait, ahol nem kellett csapolást alkalmazni, a gyorsan kötő UHU plus 4-schnellfest ragasztóval rögzítettem. Az apróbb darabokat ugyanis csak egyesévcl-kettesével tudtam beragasztani, mert a csapoláshoz túl kicsik voltak, viszont túl nehezek ahhoz, hogy ragasztószalagok hosszabb ideig biztonságosan megtartsák; és félő volt, hogy a ragasztás közben elmozdulnak. Ezért választottam ezt a ragasztóanyagot, ahol a megszilárdulásig ellenőrizni tudtam a darabok helyzetét. A töredékek összenyomásakor kitüremkedett ragasztóanyagot még a megkötés előtt letöröltem a mázas felületről, megelőzve a kőkeményre bekötött ragasztóanyag eltávolításával járó nehézségeket és a máz megsérülésének esélyét. Kiegészítés Ahol a ragasztóanyag nem töltötte ki a repedést, ott ún. „franciamasszával” hoztam a mázréteggcl egy síkba. Hogy ne szennyeződjön feleslegesen a műtárgy felülete, a kitöltendő rés mindkét oldalán a mázat 4-5 mm-es sávban a vízzel oldható CMC ragasztóanyag 3%-os oldalával védtem le. A felületre vékony eesettel vittem fel, precízen ügyelve arra, hogy a repedés mélyebben fekvő felületére ne folyjon rá. A középkemény, gyúrható franciamasszát festőkéssel simítottam a repedésekbe. A franciamassza száradása után a CMC-t vízzel mostam le. 2. kép: A kész tárgy Photo 2. The restored object. 67
