Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Edőcs Judit: Zsolnay-dísztál restaurálása
A RESTA URALAS MENETE Előkészítés Szükséges eszközök és berendezések: hőlégfúvó, fúrógép, Miniplcx, fúrószálak, befogható kefék, gyémántcsiszolók és gumikorong, gipszgyalu, spatulák és keverőszerszámok, ecset, festőkés, szike és hántolószerszámok, infralámpa, kisebb és nagyobb edények a negatív és a ragasztó anyagok kikeveréséhez. Szükséges anyagok és vegyszerek: Szilorka H-l szilikonkaucsuk K-l katalizátorral, Paint Stripper 30, zsíralkohol-szulfát, Araldit AW 134 / Härter HY 994, UHU plus 4 schnellfcst, CMC, „franciamassza”, Dentaloc fogászati keménygipsz, fehér és sárga zománc alapozófesték, aquarcll, ezüstfólia, 2 mm-es rézhuzal a csapoláshoz, aceton a felületek zsírtalanításához és az eszközök tisztántartására, csiszolóvásznak és papírok, polírpapírok, géz, vatta. Tisztítás A tálat tiszta vízzel lemostam, majd 2-3 órán keresztül 5%-os, kb. 60 °C hőmérsékletű zsíralkohol-szulfátos vízben tisztítottam meg az évek során rárakódott poros és zsíros szennyeződésektől. Ezután tiszta vízben áztattam még 3-4 órát. A tányért - az Epokitt gyakorlatilag oldhatatlan volta miatt - hőlégfúvóval szedtem szét. Ez a módszer volt a legegyszerűbb, leggyorsabb, és a tárgy szempontjából a legkevésbé káros (az 1000 °C felett kiégetett tányéron a max. 600 °C semmiféle károsodást nem okoz). Az epoxigyanta viszont ezen a hőmérsékleten meglágyul, szétválasztható. Az epoxigyantának ezt a tulajdonságát használtam fel a szétszedett darabok törésfelületének tisztításakor is. A felmelegített epoxigyanta nagyját bonctűvel és paracent- ráló lándzsával mechanikusan viszonylag könnyen el lehetett távolítani. A vékony rétegben megmaradt ragasztóanyag igen makacsul tapadt a cseréphez. Itt a mechanikus tisztítást felváltva alkalmaztam vegyszer használatával. A már említett egyetlen bevált tisztítószer, a Paint Stripper tapasztalataim szerint szintén nem oldja le a felületről, de a leghatásosabban lazítja fel az Epokitt ragasztót. Lassú, nehéz, kb. másfél hetes kitartó munkával végül is szinte 100%-osan sikerült a törésfelületekről minden ragasztóanyagot eltávolítani. Ragasztás A tisztítás után a tányért szárazon ragasztóanyag nélkül összeállítottam, hogy felmérjem az esetleges deformációkat. Szerencsére a tányér nem volt eldeformálódva, így neki lehetett állni a ragasztás előkészítésének. A nagyobb darabokat - súlyuk miatt - csapolással terveztem egymáshoz rögzíteni. A legnagyobb darabon bejelöltem a csapok helyeit, összesen tizet. 3 mm-es fúrószállal fúrtam be, majd a célból, hogy pontosan tudjam, hogy kell a hozzáillő darabon a lyukak „párját” befúrni, a meglévőkbe kormot hintettem, ráhelyeztem a másik darabot, és átfordítva a korom megjelölte a furat helyét. A kifúrás után miniplex kisfúróba fogott gyémántfejes fogászati csiszolószerszámmal szélesítettem a lyukakat. Közben 3 mm-es vörösréz huzalból kis, 1-1,5 cm-es darabokat vágtam. 66
