Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Konzerválás - Edőcs Judit: Zsolnay-dísztál restaurálása

Az Epokitt ragasztó még nagyon jól tart, de minden más szempont a ragasztó eltá­volítására kötelez. A legtöbb helyen túl nagy hézag maradt az összeillő felületek kö­zött, ami arra a szomorú tényre enged következtetni, hogy elődeink az egymáshoz illesztést és a ragasztó jó tapadását egyszerűen - minden restaurátor-etikai vagy eszté­tikai szempontot figyelmen kívül hagyva - egy durva csiszolóvászonnal biztosították. Néhol elcsúszás is található a ragasztásban, amit ebben az esetben szerencsére nem sokszor tapasztalható „egymáshozcsiszolás” útján oldottak meg, hanem így, félresike­rültén hagyták. Ezenkívül igencsak elnagyolva, hányaveti módon történt a ragasztás, láthatóan csak a darabok egymáshoz illesztése, a tálforma bemutatása - vagy a darabok megőrzése - céljából, és nem esztétikai kritériumokkal, hiszen a ragasztóanyag sokhe­lyütt a mázon van elkenve, és az összeillesztéseknél kibuggyanva eldolgozatlanul hagy­ták. A kíméletlen munka következtében a máz is sokhelyütt lepattogott. RESTAURÁLÁSI TERV- tisztítás: semleges mosószeres áztatás hőlégfúvóval Epokitt-bontás az Epokitt mechanikus, végső esetben oldószeres eltávolítása a törés­felületről. Az Epokitt vegyszeres eltávolítására több kísérletet tettünk. Egy kisebb darabon a törésfelületen levő ragasztóréteget egy helyen Cellosolve-val, máshol dimetil-forma middal próbáltuk oldani. A próbatisztítás eredménye: Cellosolve: enyhén puhít. Hosszú áztatást igényelne, de viszonylag jó penetrációs (beszívódási) képessége miatt ez nem engedhető meg. Dimetil-formamid: az Epokitt-gyantát rosszul oldja. Közben figyeltünk fel a 20-as Műtárgyvédelemben Földessy Péternek egy szédertál restaurálásáról írt cikkében a Paint Stripper 30 márkanevű szerre, amellyel a kolléga sikeresen tisztította meg hasonló tárgyát az Epokitt-ragasztótól. (9) Bár a tányér alapanyaga porózusabb, mint a porceláné, de mivel a próbatisztítást megelőzően a tárgy 4-5 órát vízben ázott, a pórusok megteltek vízzel, így az oldószerek nem hatoltak be, hanem csak közvetlenül a törésfelületen fejtették ki hatásukat. Azért is tárgyon próbáltuk ki az oldószerek hatását, mert nem elsősorban a ragasztón belüli (kohéziós) erőket, hanem a ragasztó és a ragasztott anyag határfelületén fellépő (adhé­ziós erőket kívántuk megszüntetni. Ez pedig egy 30 éve bekötött ragasztó esetében igen különböző lehet.- ragasztás: epoxi- vagy poliésztergyanta Zsugorodási hajlama és kisebb szakítószilárdsága miatt a poliésztergyanta helyett az epoxigyanták családja mellett döntöttem. A sárgulási hajlam ebben az esetben nem mérvadó, hiszen a ragasztás mindenhol takarva lesz, viszont annál fontosabb a jó tapa­dás és az erős, tartós kötés biztosítása. A ragasztást a teljes biztonság érdekében csapo­lással szükséges elvégezni, mert félő, hogy a darabokat nagy súlyuk miatt az egyszerű beragasztás nem tartja meg.- kiegészítés: szilikonnegatív készítése, ennek segítségével a kisebb hiány kiegészí­tése, majd erről a nagyobb felületről is szilikonnegatív-vétel, és a nagyobb hiány kiegé­szítése elforgatással. A kiegészítőanyag: kőporral, esetleg szilíciumdioxiddal töltött fogászati keménygipsz.- festés: zománcalap, a damscenírozásnál ezüstfólia vagy ezüstszínű írón; aquarell vagy akrilfesték, Goldfinger zöldarany, végül lakk. A KORÁBBI RESTA URALÁS NYOMAINAK FELMÉRÉSE 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom