Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Edőcs Judit: Zsolnay-dísztál restaurálása
Zsolnay Vilmos mindhárom gyermeke, később vejei is aktívan tevékenykedtek a gyárban. A lányok, Teréz és Júlia ifjúkoruktól kezdve részt vettek apjukkal ha nem is az anyaggyűjtő, de a dekorokhoz minták - pl. Baranya megyei népi motívumok - felkutatásában, és nemsokára szinte kizárólagosan uralták a tervezés hatalmas feladatát!2 A szóban forgó tál dekor-terve Hárs Éva művészettörténész szerint 1879-ben, a fazon pedig 1884. X. hó-ban készülhetett.3 Hogy milyen úton, Zsolnay Teréz emlékirataiból erre is fény derül: „Jacob von Falke, a híres német műtörténész igyekezett esztétikai írásaival jobb irányba terelni a nagyközönség ízlését, és többek között a stilizált ornamentikát népszerűsítette. A bécsi Osterreichises Kunstgewerbemuseum termeibe és könyvtárába is bevitte a nővéreket Falke, aki a múzeumban lakott, „és meghagyta, hogy különös figyelemmel bánjanak velünk, adják ki a legértékesebb szakkönyveket. Lelkesedéssel tanulmányoztuk a keleti művészetről szóló remekműveket, naponta bejártunk, rajzoltunk, másoltunk, főleg perzsa és indiai ornamenseket, csempéket és edényeket.” (1) Idővel a lányok között megoszlott a munka: „Teréz a magyaros népi hagyományokat elevenítette fel, Júlia a keleti motívumkincs díszítményeit alkalmazta.” (2) Teréz is megemlékezik erről: „Júlia mindinkább előretört, és a gazdag keleti művészet hagyományait követő terveivel közelebb férkőzött a közönség ízléséhez, mint az én magyaros kísérleteim. Pompás virágai és arabeszkjei ott virítottak a mindig új és új formákon.” (3) Ezek a tények is alátámasztják Hárs Éva állítását, aki szerint a tál Zsolnay Júlia terve, és 1884. X. hó után készülhetett, tehát 1884 végén, 1885. elején.4 A tárgy hátoldalán talált - már említett - címke, és Hárs Éva útmutatása alapján a pécsi Zsolnay Múzeum adattárában megtaláltam az 1254 1/2 szám alatt a Fazon-könyvben a tál formáját tartalmzó tervrajzot (mellékletek 39. oldal). Ezzel kapcsolatban kétségek merülek fel, hogy valóban ennek a tárgynak a terve-e, de az alatta levő megjegyzés - „Ramd als Schüssel” (a perem tálként) - magyarázatul szolgál. A 136. szám alatt pedig a Dekor-könyvben felleltem a tál minta-tervét. A mintázattól színes terv is készült, amely a 28. számú mintalapon található, és 1:1 méretben tartalmazza a tál öblének színes mintatervét. Érdekesség, hogy a terven és a megvalósult tálon szín- változás történt (pl. a szegfűminta a terven sötétkék, a tálon piros; a tulipánminta a terven narancs, a tálon világoskék; a nagyobb levélmotívum a terven sötétkék, halványpiros szirmú virágocskákkal, míg a tálon rózsaszínű a levél és sötétkékek a virágok). A dekorkönyvben a tál mintájára több analógiát találtam (27, 28, 94, 170, 201, 1639 dekorszámú tervek), sőt a Zsolnay Múzeum adattárának kb. századfordulós, keleti csempe anyagának dokumentációja között is a tálamhoz analóg mintákra akadtam. A tál gondolatának születése az utolsó tervekig A tál készítéstechnikai története A tál alapanyagára vonatkozóan széleskörű leírások állnak rendelkezésünkre, hiszen Zsolnay Vilmos ezen a téren is hosszas kutatásokat folytatott. 1872 - „Ebben az időben tűzálló téglát, terrakottát és használati edényeket gyártottak. A használati edény már nem közönséges fazekasáru, mint korábban. Atyánknak ugyanis számtalan kísérlettel sikerült egy olyan különleges anyagot előállítania, amely 2 lásd még: Katona Imre: A Zsolnay-kerámiák sajátosságai c. cikkét is. Hárs Éva személyes közlése Hárs Éva személyes közlése 62
