Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Edőcs Judit: Zsolnay-dísztál restaurálása
egyenlőre ugyan még nem volt tökéletes, de annak a remek, a porcelánnál lágyabb, de a fajansznál keményebb anyagnak volt az alapja, amelyet Schmidt professzor a párizsi világkiállításon a kerámia rejtélyének nevezett.” (4) ,Az 1878-as Párizsi Világkiállításon bemutatott Zsolnay-árukat nem lehetett az ismert agyagáruk egy csoportjához sem sorolni - sem a porcelánhoz, sem a fajanszhoz -, mert a két áruféleség tulajdonságait egyaránt magába foglalja. (5) Dr. Alexander Schmidt pontosan így nyilatkozott a Pécsi Világkiállításról írt könyvében: „Zsolnay Vilmos Pécsen egy művészi agyagáru-kollekciót állított ki, amely annyira egyedülálló, s annyira különböző minden gyártmánytól, hogy rögtön általános érdeklődést keltett, és technikai szempontból nézve a szakemberek előtt is talány volt. Schmidt a továbbiakban ismerteti ezt az anyagot és gyártási technikáját, s ennek alapján porcelánfajansznak nevezi. Tény, hogy Zsolnay a Párizsi Világkiállítás zsűritagjait, akik pedig mind kerámiai szaktekintélyek voltak, olyan dilemma elé állította gyártmányának újszerűségével, hogy kerámiai-kémiai vizsgálatnak vetették alá gyártmányait. Nem akarták ugyanis elhinni, hogy a pórusos cserépen ólommentes, magas hőmérsékleten olvadó máz van. És a vizsgálat után odaítélték Zsolnaynak a kiállítás nagydíját.” Hogyan is született meg ez az egyedülálló anyag? Zsolnay Vilmos köztudottan szenvedélyesen gyűjtötte az agyagmintákat, és a Földtani Intézet többszáz vizsgálatot végzett ezen agyagfajták értékének és gyakorlati felhasználhatóságának kiderítésére. így állapították meg azt, hogy e különleges hazai fehérföldek - noha különböznek a valódi kaolintól - alkalmasak porcelán készítésére, s így kaolinnak, pontosabban riolit-kaolinnak nevezhetők. Miután azonban a riolit-ka- olin összetétele eltér a meglehetősen állandó összetételű külföldi kaolintól, magas az alkálitartalma, nemigen tűzálló, és csak alacsonyabb hőfokon égethető, ún. japán porcelán készíthető belőle. Az ilyen alacsony hőfokon égetett porcelán gyártásánál a túlé- getés alig kerülhető el a gyakorlatban, és azzal a veszéllyel jár, hogy több lesz a selejt. Ézzel szemben előnye, hogy kevesebb tüzelőanyagra van szükség. A beregszászi Nagyhegy felső részén Beregszász városhoz tartozó bánya, valamint a nagyváradi káptalan tulajdonát alkotó szászfalui lelőhelyek tetemes mennyiségű alapanyagot adtak a híres Zsolnay »porcelánfajanszhoz«. Az elefántcsontszínű massza abban különbözött a fehértől, hogy kevésbé vasmentes nyersanyagokat használt hozzá Zsolnay, így például 25% tettyei homokot. 1877 végére ezernyi kísérlet eredményeként kialakult a maga teljes pompájában a magastüzű zománctechnika. A tökéletesen kifinomodott fajansz alapon és kifogástalan elefántcsont mázon szinte reliefszerűen emelkedett ki a magastüzű zománccal festett díszítés. A gyártmányt Wartha Vince professzor később, 1904-ben a következőképpen írja le: »A finom faience után következik a Zsolnay-féle porczellán faiance. Ezt az árút igen nehezen ömleszthető agyagból készítik és előállítása annyiban tér el a finom faience gyártásától, hogy a levegőn szárított edények - úgy mint a porczellán - előbb csak gyengébb tűzön égettetnek, s csak a díszítés illetve mázolás után kerülnek a magas fokú tűzbe. E tekintetben teljesen hasonlítanak a porczellánhoz. Mázuk nem tartalmaz ólmot, csak valamivel alacsonyabb fokon ömlik meg, mint a porczellánmáz. Ennek következtében Zsolnay olyan fémoxidokat használhat festékeink előállításánál, amelyek különben a porczellán kemencetüzében elillanának. A pécsi gyártmány alapanyaga nem olvad meg a nagy tűzben, és ebben ismét eltér a valódi porczellán anyagtól.« »Pap János az ungvári agyagipari szakiskola igazgatója az „Iparosok olvasótára” 1907. XII. évf. 1-2. számában arról számol be, hogy Zsolnay Vilmos »egy olyan kiválóan szép halványsárga, elefántcsontszínű fajanszot talált fel, amelynek technikája elüt az eddig gyártott agyagáruk technikájától. A Zsolnay fajansz egy tűzálló, sárgára égő agyag, földpát és kvarc keverékéből áll, amelyre 1500 °C magas hőfoknál ólommentes porce63
