Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Gyarmati Béla: A faanyag mint a műemlékek károsodásának és védelmének tárgya
változatok két fő csoportba sorolhatók annak megfelelően, hogy a nyomás-különbség 1 bar-nál kisebb, vagy annál jóval nagyobb. Az 1 bar-nál kisebb nyomás-különbséget rendszerint a sejtüregekben lévő levegő nyomásának csökkentésével és a külső légköri nyomás segítségével állítják elő. A faanyagból a levegő egy részének eltávolítása történhet a fatárgy felmelegítésével majd lehűtésével, vagy környezetének gépi légritkításával. Témakörünkben főleg az utóbbi módszer ajánlható. A légritkítást követő második munkamenetben a légköri nyomás hat a védőfolyadékra és az abban lévő faanyagra. Az eljárás változata a gázokkal való impregnáláshoz is használható. A több bar nyomással dolgozó technológiák nagy csoportját a „telítési eljárások” címén szokták tárgyalni. A közös alapművelet a telítőszer-nyomás, amikor a faterméket körülvevő védőszert 6... 12 bar nyomással préselik a faanyagba. A telítőszer-felvétel szabályozható, ha az alap művelet előtt légritkítással csökkenthetjük, vagy légnyomással növeljük a sejtüregek levegőjének nyomását, és/vagy ha a telítőszer-nyomás után még egy munkamenetet, pl. légritkítást alkalmaznak. A 4... 14 bar nagyságú nyomás-különbség nagyon meggyorsítja a folyadék-felvételt, úgy hogy 3...8 óra alatt megközelíthető a lehető legnagyobb telítettség. E technológiák alkalmazása csak nagy keresztmetszetű fatárgyak impregnálásánál gazdaságos. 6. befejezés Az előadottak szerint a faanyagvédelem számos lehetőséget nyújt a műemléki és múzeumi fatárgyak konzerválásához, de ezek eredményessége nagy mértékben függ a fatárgy állapotától, a védőszer és a védőkezelés megválasztásától, a végrehajtás szakszerűségétől. Az összhang megteremtése csak a faanyag ismerete alapján és a következő szempontok szerint történhet. A helyzet felmérésének irányelvei:- a fatárgy; a fafaj, a szijács-geszt aránya, a méretek és az alak, az anatómiai irányok, a nedvesség-tartalom és a tervezett nedvesség;- a károsítási forma; elszíneződés, penész, korhadás, rovarrágás, vegyi korrózió; a kár mértéke; a folyamat aktív vagy inaktív mivolta;- a károsító fajtája: baktérium-, gomba-, rovar-faj, a korróziós tényező; a biológiai károsító fejlettsége (micélium, termőtest; álca, nemző stb.) és gyakorisága. A védőkezelés megtervezésének további szempontjai:- a fatárgy, a szerkezet hozzáférhetősége, mozgathatósága, kezelhetősége; valamint a műemléki és muzeális követelmények;- a védelem módjai: megelőző vagy megszüntető; fizikai vagy kémiai; ideiglenes vagy végleges;- a védőkezelési technológia; fizikai (hő-, hideg-kezelés, kiszárítás, nedves-tárolás); kémiai (diffúzió, kapilláris- vagy külső erőn alapuló eljárás);- a védett fatárgy hasznlatának, tárolásának körülményei és környezetével való kölcsönhatásai. Irodalomjegyzék 1. Bavendamm, W: Die Holzschäden und ihre Verhütung, Stuttgart, 1974. 2. Fengel, D., Wegener, G.: Wood ohemistry, Ultrastructure, Reactions. Berlin, N.Y. 1984. 3. Gyarmati, B., Igmándy Z., Pagony H.: Faanyagvédelem. Budapest, 1975. 4. Nicholas, D. D.: Wood Deterioration and its prevention by preservative treatments. Syracuse US. 1973. 137
