Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Gyarmati Béla: A faanyag mint a műemlékek károsodásának és védelmének tárgya
A hideg előbb fékezi, majd -10 °C alatt általában megakadályozza a gombák és a rovarok életműködését. A-14 °C-ra lehűtött és több órán át ezen a hőmérsékleten tartott károsítók nemzői elpusztulnak, a spórák és a peték jobban bírják a hideget. Gyakorlati jelentősége azonban eddig még nem volt a módszernek. A kémiai védelem anyagaival külön témák foglalkoznak, ezért itt csak a környezetvédelem szempontjából fontosabb gondolatot említek meg. Az utóbbi évtizedekben több régi és elismert védőszer szorult ki a gyakorlatból a környezetvédelem fokozódó nyomására, egyben számos új szerves hatóanyagot tartalmazó készítmény került forgalomba, melyek közül többet figyelembe vehet a műemlékvédelem is. Újabb ilyen fungicid pl. a Cyfluthrin, a Dichlofluanid, a Furmecyclox, a Tfcbuco- nazole, a Xylasan Al; inszekticid pl. a Phoxym, a Permethrin; általános hatású több kva- terner-ammónium-vegyület; A régebbiek közül elsősorban a bór-vegyületek jöhetnek szóba. A védőszerekkel, oldószereikkel kapcsolatban figyelemmel kell lenni arra is, hogy okoznak-e dagadást, illetve elpárolgásuk jár-e zsugorodással? Az állati károsítók elleni védelem terén régóta jelentős szerepük van a gáz (füst, köd) halmazállapotban használatos hatóanyagoknak. Alkalmazásuk főbb előnyei: könnyebben járják át a faanyagot mint a folyadékok; jobban hozzájutnak a nehezen hozzáférhető szerkezeti elemekhez; a kezelés után nem marad veszélyes anyag a fában; hátrányuk, hogy nem nyújtanak tartós megelőző védelmet és többnyire mérgezők, így használatuk nagyobb szaktudást, képesítést és óvintézkedéseket követel. 5. A kémiai védelem eljárásai A témakörbe tartoznak azok a technológiák és azok a mozgás-formák, amik segítségével a védőszert - a tervezett mennyiségben és eloszlásban - a fatermék felületére és onnan a megvédendő részbejuttatjuk. A folyamat lényege az ahogy a védőszer a sejtfalakban és a sejtüregekben mozog. A főbb lehetőségek: a hatóanyag diffúziója a faanyag szabad- és kötött-vizében és a gázok keveredése a sejtüregek levegőjével; a száraz sejtfalak higrosz- kópossága, ha a folyadék erre alkalmas; a folyadék áramlása a hajszál-csövességi erő hatására a szabad sejtüregekben; áramlás külső erővel gyorsítva. Az alapvető változatok lényege a következőkben foglalható össze. A diffúzió segítségével a vízben jól oldódó védőszer a nedves (legalább 40% vizet tartalmazó) faanyaggal érintkezve a nagyobb koncentrációjú helyről a kisebb felé, a fatárgy belsejébe vándorol. A mozgás lassú, viszont ha kellő idő áll rendelkezésre úgy a nagy keresztmetszetű faanyag legbelsőbb részébe is eljut a hatóanyag. A száraz sejtfalak higroszkóposak, nedvszívók, így a vizesoldatú védőszer a nedves felületről a szárazabb belső részek felé mozog a rosttelítettségi határnál szárazabb sejtfalakban. A kapilláris erő érvényesül a szabad sejtüregekben a falakat benedvesítő folyadékok esetében. Az eljárás-típus két csoprtba sorolható változatai: csak annyi folyadék áll rendelkezésre, amennyit munkamenettel (a mázolással, permetezéssel, bemártással) a felületre vittek; a második csoportnál a fatárgy a folyadékba van merítve, így a felvétel, a behatolás folyamatos midaddig míg a kezelés tart, vagy míg a faanyag telítődik. A mozgás sebességét a sejtüreg-rendszer átjárhatósága, a kapillárisok átmérői és a folyadék viszkozitása határozza meg. A gyakorlatban ezen eljárások nagyon elterjedtek, szakszerű munka esetén kellő védőszer felvétel és behatolás érhető el. Külső nyomás segítségével meggyorsítható a folyadék áramlása a sejtüregekben, a védőszer behatolása a faanyagba. A folyadékba merített fa tárgyat körülvevő védőszer feletti és a faanyagban lévő levegő nyomásának különbsége több módon állítható elő. A 136
