Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Gyarmati Béla: A faanyag mint a műemlékek károsodásának és védelmének tárgya
- a sejtfalak higroszkóposságának csökkentése vegyi-, hőkezeléssel;- a cellulóz-váz amorf részein az elemek közötti kapcsolat erősítése, hogy ne tudjon dagadni a sejtfal;- a kötött víz kicserélése olyan anyaggal ami nem párolog, tehát dagadt marad a sejtfal. Az eddigi tapasztalatok szerint főleg az utolsó módszerrel értek el elég jó eredményeket. A cukrok, a polietilén-glikol és más műanyaggal impregnált sejtfal zsugorodása jelentős mértékben és maradandóan csökkenthető. A „dimenzió-stabilizálás” mellett megjavítható faanyag más tulajdonsága is, fokozható a szilárdsága, védhető a gomba-rovar károsítástól is. A nagyon nedves állapotban, esetleg évszázadokig vízben, mocsárban lévő értékes fatárgyak konzerválásának legismertebb sikerei az elsüllyedt hajók faanyagának a kiemelés utáni, polietilén-glikollal való tartósítása volt. A módszer lényege a következőkben foglalható össze:- a sejtfalak kötött vizét - a kiszáradás előtt - polietilén-glikollal cserélték ki, vagy alkoholos kezelés közbeiktatásával, vagy közvetlenül diffúzió segítségével, így a faanyag dagadt maradt, mert a PEG nem párolog;- az eredmény feltétele a sejtfalak minél teljesebb impregnáltsága; előnyös ha a PEG kondenzációja (móltömege) 200...400 között van; az anyag viszkozitása oldószerrel csökkenthető; a PEG-tartalom közelítse meg a 300 kg/m3-t, s ennek lehetőleg 2/3-a legyen a sejtfalakban; a zsugorodást így 1/10-ére is lehet csökkenteni. A módszer további előnyei:- a PEG nem mérgező, de a kellő méret-állandósághoz szükséges mennyiség gátolja a biológiai károsítók életét;- az anyag lobbanáspontja a kondenzáció fokától függően 180...250 °C között van, de tömegével fékezi a faanyag felmelegedését, meggyulladását;- az impregnált faanyag szilárdsági mutatói kisebbek mint a kezeletlen légszárazé, de nagyobbak mint a vízzel telítetteké;- a nagy kondenzáltságú PEG fokozza a tárgy nedvszívását, de ez csak 65%-nál nagyobb páratartalmú levegőben észlelhető és csak páratelt légtérben jelentős. A cukrok oldatával való impregnálás egyszerűbb, jóval olcsóbb, de kevésbé hatásos; egyben fokozza a tárgy higroszkóposságát, nem véd a gombák-rovarok ellen és könnyen kioldódik. A műanyagok oldatával, elő-kondenzátumával való impregnálás nehézkesebb, sokkal drágább, de fokozhatja a tárgy szilárdságát, csökkentheti a biológiai károsítás veszélyét és a gyúlékonyságot is. A károsítók hőkezeléssel való elpusztítása a faanyagok, épületek falazatának fertőtlenítésére régóta és gyakran használt módszere. Az eljárás irányelvei:- a szükséges hőmérséklet és annak időtartama függ a károsító fajtájától és fejlettségétől; általában 1 órán át 60 °C hőmérsékletre van szükség; a kezelés teljes időtartamának megtervezésénél figyelembe kell venni a tárgy felmelegítéséhez szükséges időt is, ami nagy keresztmetszet esetén jelentős lehet;- a kezelt felület hőmérséklete ne haladja meg azt a mértéket, ami kárt okozhat, a faanyag ne melegedjen 120 °C fölé, a száradás ne legyen gyors, ne okozzon repedezést;- a hőkezelés végezhető forró levegővel, izzó koksz hősugárzásával, közvetlen lánggal, esetleg nagy frekvenciás erőtérrel, vagy elektromos ellenállással. 135
