Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Hoós Mariann: Egy gótikus faszobor festékrétegeinek felépítése és vizsgálata
A fémborításokról Arany: a legelőnyösebben alkalmazható fémborítás a mai napig az aranyfüst. Nemes fény- és színhatása mellett remekül kezelhető és igen tartós. Drágasága azonban minden kort arra késztetett, hogy takarékoskodjon vele, imitálására, pótlására igen sok eljárást és anyagot kipróbáltak. Az aranypótló technikákat általában a kevésbé fontos, magasan lévő vagy nem jól látható helyeken alkalmazták, a drapériák legbelső ráncaiban már csak okkerfestést használtak. Szellemes és jól bevált technika volt az, éppen a késő gótikában elterjedt Zwischgold: az elnevezés németül felesaranyat jelent és egyben utal a technika kifejlesztőire és fő használóira is. Az eljárás lényege az, hogy egy aranylapot és egy ezüstlapot egymásba kalapáltak, míg az hideghegesztés útján teljesen eggyé vált. Eközben a fémlap mérete megnőtt s így két darab aranytetejű ezüstlapot nyertek, melyet azután ezüst oldalával a bóluszra fektetve használtak fel. Új korában a Zwischgold aligha különböztethető meg a valódi arannyal borított felülettől, annál azonban kevésbé tartós, idővel megsötétedik, sőt az arany lekopásának mértéke szerint teljesen meg is feketedhet. Alkalmazásának mértékét ezért a korabeli szerződésekben mindig gondosan meghatározták. Ezüst: az ezüst feketedési hajlamával már a középkorban is tisztában voltak, ezért használata az arany imitálásán kívül főként a fém anyagszerűségének érzékeltetésére, elsősorban páncélok és 4. kép Közeli felvétel a ruha ornamentikájáról: olajarannyal készített virág, melyet festéssel árnyaltak Near exposure of the ornamentation of the dress: flower made by oil-gold, toned with paint 5. kép Az alapból felhordott dudorokból kialakított kacskaringós növényi ornamens The meandering plant-ornament formed by the priming 23
