Múzeumi műtárgyvédelem 18., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Restaurátorképzés - Rehbaum, Dietrich: A restaurátorképzés pedagógiai szempontjai
szettudományos kérdéseket vessen fel és válaszoljon meg. Nem célja a gyakorlatoknak, hogy a diák uralja az analitikai eljárásokat, hanem képes legyen az analitikai lehetőségek határait megbecsülni, valamint szükség esetén a megfelelő vizsgálatokat elvégeztetni. A gyakorlatok kétségkívül az anyagok és specifikus tulajdonságaik jobb ismeretéhez járulnak hozzá. A konzerválási és restaurálási oktatás foglalja el a stúdiumok legszélesebb körét és természetesen ez nyújtja a legtöbb pedagógiai i lehetőséget. Az egyes tárgyakon való munka lehetővé teszi az oktatódnak, hogy egyénileg foglalkozzék a növendékkel, és megvilágítsa a munkafolyamat módszerbeli és technikai kérdéseit. Tapasztalataink szerint hasznosnak mutatkozott, hogy a konzerválási munkákat már korai időpontban elkezdjük eredeti tárgyakon. Természetesen figyelemmel a tanulmányok jellegére, a választást a művészeti értéknek és a nehézség fokának megfelelően kell eszközölni. Már maga a tudat is motiválja a diákot, hogy eredeti tárgyon dolgozik, amelynek a restaurálás után ismét kulturális célokat kell szolgálnia. Kihivásnak érzik, felelősségtudattal és óvatossággal fognak hozzá a munkához. Az egyes műveletek mint biztositások, kiszabaditások, vagy retusálások fejlesztik a türelmet, kitartást, a finom munkát és az önuralmat. A konzerválás és restaurálás komplex jellege megköveteli a növendéktől, hogy ismereteit a legkülönbözőbb tanulmányi területről összekapcsolja és hasznosítsa. A javasolt megoldási módokat megvitatják a felügyelő restaurátorral, aki tapasztalatával és tanácsaival a diák mellett áll, szigorával és rendithetetlenségével ügyel arra, hogy az eredeti tárgy autenti- tása megőrzésre kerüljön. A felügyelő személyes elkötelezettségétől függ főként, hogy a diák milyen mértékben veszi át a követelményeket és mennyire fejlődik benne a szakmai étosz. A tárgyakon végzett munkával párhuzamos dokumentációs munka a diákokat elméleti vizsgálódásra kényszeríti a restaurálás tárgyával szemben. A tárgy történetének feltárása, előzetes állapotleírás, és kárelemzés rövid, pregnáns kifejezésmódot és a szakkifejezések helyes alkalmazását igényli. Rajzi és fényképezési eszközök, az egyes tárgyak és munkafázisok rögzítésére, a restaurátor szilárd szokásaivá kell, hogy váljanak. A fiatal restaurátorok egyéniségének formálásában rendkívül hasznosnak bizonyult, ha munkáikat kiválasztott bírálók vagy nyilvánosság előtt kellett megvédeni. A restaurálási folyamat verbális megfogalmazása és kritikus kérdések megválaszolása intenzív 249