Múzeumi műtárgyvédelem 18., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Restaurátorképzés - Rehbaum, Dietrich: A restaurátorképzés pedagógiai szempontjai

és átfogó foglalkozásra kényszeríti a diákot a tárggyal és a választott munkamódszerrel. Ezenkivül logikus gondolkodásra és tiszta artikulációra serkent. Ennek az eljárásnak ismétlésével a l i tanulmányi idő alatt, a diákok önbizalmat és biztonságot nyernek a, nyilvános fellépéshez, ami igen hasznos akár a kooperációs part­nerekkel vagy közéleti személyiségekkel való kapcsolatban, vagy akár mint konferencia-előadóként vagy publikáció szerzőjeként. A restaurátor hivatása bizonyára az egyike a legérdekesebbek­nek és legsokoldalubbaknak és talán az egyik legvitathatőbb hiva­tásoknak. A restaurátor részére minden egyes munka kihivás, kaland; tudást, ismereteket, gazdag ötlettárat kiván; de ugyanakkor nagy felelősségei és kötelezettséggel határolja be. A restaurátor individualista. Képzett a természettudományokban és humán tudo­mányokban és mégsem tudós; mindig művészettel foglalkozik és még­sem művész; számos mesterségnek művelője és mégsem kézműves; olyan egyéniséget személyesit meg, akinek jellemére a tudományos gondolkodás, a művészi érzék és a kézműves-műszaki ismeretek nyomják rá bélyegüket. Alkotó ereje különleges teljesítményekre szárnyalja és olyan művészeti értékeket ad nekünk vissza, amelyek nem is ritkán, már kulturális örökségünk veszteséglistáján álltak. Restaurátor utánpótlást nevelni felelősségteljes és szép feladat. Az oktató, aki erre adja életét, legyen tudatában hogy oktatói feladata egyben nevelői küldetés is. Ezért törekedjen a pedagógiai alapismeretek megszerzésére. Pedagógiai témák pedig álljanak a restaurátorképzés oktatóinak továbbképzési programjában is. 2 5 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom