Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - K. Csilléry Klára: A komáromi láda és hatása a sárközi "bútorvirágozásra"

tovább kiszorították a tulipánt, a faragásnak az 1830-as évektől legalább az 1850-es évekig ez lett a legjellemzőbb motivu- 29

ma. Ekkoriban a faragás már teljesen betöltötte a mezőket - avagy a homloklap egészét elfoglaló egyetlen mezőt; hozzátéve, hogy ezt az egymezős megoldást csak kivételesen alkalmazhatták, kevés példát ismerünk rá. Esetenként a mezők mellől elmaradt a keretezés. Egyre általánosabbá vált eközben a homloklapot két- oldalról lezáró, esztergályozott féloszlop. Akadnak példányok, melyeknek egyedül a gazdag faragás képezi a diszét, minthogy az egész tárgy egyetlen szinre festett, ami lehet sötétkék, fekete, de nemegyszer barna is. Ma még nem tudjuk, hogy kik, milyen okból, a vevőkör mely rétege számára gyártották az ilyen, eleven színfoltot nélkülöző ládákat, de egyszerű megjelenésük és a - sajnos - többnyire datálatlan voltuk alapján hitető, hogy ezek már nem presztizsokokból lettek egyszinűek.30 Más darabokon viszont a faragást tarka és a bemetszett motívumoktól gyakran szinte teljesen független virágozás lepi el.33 Noha ez ideig nem tud ni még, mikorra tehető Komáromban a festőasszonyok működésének kezdete, úgy tűnik, hogy a faragott mintákra kevés tekintettel levő "tarkázás", "tulipánozás" már ezektől a közreműködőktől származik.

Ezenközben a műhelyek által kibocsátott egyéb bútordarabokhoz is hozzáalkalmazhatták a ládásmesterek a faragott mintákat; legalábbis erre lehet következtetni egy Adásztevelről (Veszprém m.) való, 1809-es évszámu, komáromi készítésű szék alapján; ezen a II. stílusnak megfelelő virágozást faragott rokokós keret szegé lyezi.32

A kiegészítésekkel küszködő restaurátorok számára nem lehet érdektelen annak ismerete, hogy a ládák többségénél a tetőt néhány kicsiny, cigánykovácsoktól beszerzett kapocs, "cigánysarok" csatolta a ládatesthez. Az egykori mesterek ezeknek a számán mérték a láda nagyságát. A "kétsarkos láda" vagy "singes láda" volt a legkisebb, 60 centiméteres. A "háromsarkos" mintegy 70 centis, a "négysarkos" 90 centis, az "ötsarkos" méteres volt. Az ennél nagyobb, illetve a rendelésre előállított, drágább példányon erre a célra kovácsoltvas pántok szolgáltak, innen kapta a ládások körében a "pántos láda" nevet. A III. periódus folyamán, az or55