Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - K. Csilléry Klára: A komáromi láda és hatása a sárközi "bútorvirágozásra"
szágos tendenciával egyezően, megnövekedett a ládatest, 1 méter- 1,10 nagyságot érve el. A periódus vége felé többnyire magasabbak is lettek a ládák. Az ilyenek homloklapjának alján, abban a magasságban, ameddig az esztergályozott féloszlopok talapzata, a "posztament" felnyúlik, felszögezett léccel, "választékkal" lehatároltak egy sávot, alul meg párkánnyal szegték le, fiókot imitálva; ennek a néprajzi irodalomban álfiók a neve. A változások körébe tartozik még, hogy az 1840-es években az egyszerű kovácsoltvas, fekete kulcspajzsok helyett egyes ládákon már olyan, rézlemezből préselt, kerek "silt" fényeskedett, mint amilyenek a biedermeier bútorokon az 1820-as évektől általánossá lettek. A IV. komáromi stilus kezdete a 19. század második felére esik. A megjelenési időpont pontosabb meghatározása azonban még elvégzésre vár. Ehhez számba kellene venni az ország gyűjteményeiben található vagy esetleg még a helyszínen megőrzött, ilyen jellegű datált példányokat; ebben a periódusban ugyanis ismét jelentősen megfogyatkozott az évszámos egyedek száma - magam is alig néhány ilyent ismerek. Kétségtelen azonban, hogy az 1870-es években már javában virult az uj stilus (7. kép), noha másrészt még 1881-ből is maradt fenn faragásos diszű láda. Igaz, ezen már megfogyatkozott a faragás, elnagyolt keretbe foglalt egyszerű koszorúra szorítkozva.33 Gyanítható, hogy a III. és IV. stilus közé is beiktatódott egy átmeneti időszak, fokozatosan visszaszoruló faragással, ennek a szakasznak a mibenléte is kutatandó lenne. A IV. stilusperiódusban végezetül megintcsak a festés uralkodott el a komáromi ládákon. A gyári porfestékek elterjedése után, nemkülönben a szakképzetlen női munkaerő bevonása következtében, ez nyilván olcsóbb lehetett a faragásnál. A mélyen bemetszett, plasztikusságra törekvő faragás helyébe most vonalnyi keskenységű, bevágott barázdák léptek, a "zsinórfaragás". Egyszerűbb ládákon a mezők négyzetes, kettős zsinórkeretet kaptak csupán, más darabokra két koncentrikus karikát vágtak, mely jóformán csak segédvonalként 3 5 szolgált a pingálóasszony számára. A négyzetes keret belsejét egymást keresztező körivek tagolhatták (8. kép), ilyenek szolgálhattak önállóan is keretként (7. kép). A körivek által bezárt, orsó formájú alakzatba az egykori mesterek "halformát" láttak be-^ le, emlékezett vissza Németh József asztalosmester.36 Ennek meg56
