Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - K. Csilléry Klára: A komáromi láda és hatása a sárközi "bútorvirágozásra"
ládákat gyártottak, előállítottak más bútorokat is. Mégis az a körülmény, hogy ellentétben a ládákkal, egyéb komáromi bútorokból csupán mutatóba található néhány múzeumok gyűjteményeiben, arra látszik mutatni, hogy ezek a termelés volumenében jelentősen csekélyebb hányadot tettek ki, mint a ládák. Mindenesetre a második időszakból már maradt fenn komáromi készítésű ágyfej, 22 nevezetesen 1783-ból. A jellemző, áttört oromrész alapján a népnyelv az ehhez hasonló kialakítású ágyvégeket "lófejes" névvel illette. Felülettagolásuk a II. periódus ládáin láthatóknak megfelelő, a középrészen profillécből alkotott nagyobb, lépcsőzetes vonalú kerettel, mely egy kisebb keretet fog közre. A III. komáromi stilus a 18. század végén tűnik fel. Erre a stiluskorszakra a faragott, pontosabban az ékrovások modorában a deszkalapba metszett disz a legjellemzőbb. Az eddig ismertté vált 23 legkorábbi évszámu ilyen láda 1799-ből való. Ennek disze mindenben a koraklasszicista Ízlésnek felel meg. A későbbi évszámot viselő példányok közt vannak azonban szép számmal rokoko ornamenti- kájuak is (5. kép). így tehát magától értetődőnek látszik, hogy a vésett rokokó ornamenseknek még a koraklasszicizmus általánosabbá válását megelőzően, legkésőbb az 1780-as években meg kellett jelenniük a komáromi ládákon, és hogy ezekkel indulhatott el a III. stilusperiódus. Az 1799-es példány kisnemesi megrendelésre készült, amit a tulajdonos névjele elé helyezett NS betűpár jelez. Am a 19. század első két évtizedéből is csupa olyan évszámos példányon szerepel faragott diszités, melyen a leánynév előtt N betű figyelmeztet nemesi származására. Mégis maguk a ládák viszont arról tanúskodnak, hogy az azokat megrendelő családok csak kevéssé tehetősek, kurtanemesek lehettek. Az ilyen famíliák képtelenek voltak követni a kelengyebutornak a birtokos nemesség és a polgárság által diktált átváltását ládáról ruhaszekrényre, illetve komódra. Ehelyett olyan módon kíséreltek meg eleget tenni az elvárásoknak, hogy a láda szokott dekorációja helyett korszerűbb mintázatot rendeltek. Az 1799-es ládának egyszínű feketére festése még fokozza az ujitás hatását, szinte hangsúlyozva a hagyományos virágokkal való szakítást, amellett, hogy ez az eljárás a nemes faanyag látszatát keltette. 52