Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - K. Csilléry Klára: A komáromi láda és hatása a sárközi "bútorvirágozásra"
Az 1799-es láda arra is figyelmeztet, hogy az asztalosok az uj stílusjegyek átvételének idején nagymértékben azokra a mintalapokra támaszkodhattak, melyek másoltatása az iparos tanulók részére 1777-ben elrendelt rajzoktatás során vált gyakorlattá. ügy tűnik azonban, hogy a kapott minták pontosabb követése csupán az átvétel idászakát jellemezte. A 19. század elejéről ismert évszámos példányok azt tanúsítják, hogy a kisnemesi ládák disze a továbbiakban nem igazodik a korstilusban bekövetkező váltásokhoz. Alighanem a megrendelők voltak azok, akik idegenkedtek a túlzottnak érzett újításoktól; avagy a romló helyzetű családok visszatetszőnek, netán reménytelennek érezték volna a lépéstartást? Am az emlékanyagról az is leolvasható, hogy nem csupán megtorpanás történt, de határozott visszalépés. Már az is erre vall például, hogy hagyták - esetleg ösztönözték is -, hogy a keményfát mimelő, egyszinre mázolás helyett egyes mintaelemeket kiszínezzenek a mesterek, az ekkor már csak a népművészetben szokásos módon. Ezt mutatja a rokokó keretben helyet kapott koraklasz- szicista motívum is: a rozetta (5. kép), és sejteti, hogy a megrendelők számára érdektelen lehetett - miként bizonyára a készítőknek is - az idejétmúlt stilusok tisztaságának kérdése. Szinte magától értetődő, hogy a letűnt korstilus egységéből kiszakadt elemek gyorsan transzformálódtak; jellemző ilyen változás a klaszszicista füzérek lelógó végeinek tulipánbimbóvá való átminősü. , 24 lése. Úgy látszik, pár évtizedig a vevőkör eltérő igényének megfelelően, egyaránt gyártottak a komáromi asztalosok a II. periódus szerinti és a III. periódus jegyeit hordozó ládákat: faragott diszűeket a hétszilvafás nemes családbelieknek, régiesen tagolt, szines virágosokat a jobbágylányoknak. Az eleinte oly különböző tendenciák kiegyenlitődése az 1820-as évektől figyelhető meg, de akkorra már a jobbágysorban élők is ilyent vásároltak. Az igy általános uralomra jutott III. komáromi stilusra egy 1821-es datá- lásu szentgáli láda idézhető (6. kép). Ezen az előbbiekből érthetően, már maga a faragott keretezés is összetett: a lágyan Ívelő leveleket merev, koraklasszicista Ízlésű egyenes szakasz fűzi össze alul és felülről is ilyen jellegű léc határolja a teret. 5 3
