Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - K. Csilléry Klára: A hegedűhátú szék útja a magyar parasztsághoz és néhány restaurátori tanulság
A 18. század első felében ugyan árva Bethlen Kata már azzal büszkélkedett, hogy "én nekem sehol faszékeim nincsenek, mivel mind posztós, varratos székeim vannak", mégis idézhető kortársi példa az ellenkezőjére is, igy a báró Jósika család branyicskai (v. Hunyad m.) kastélyának 1744-ben felvett leltárából, melyben hét darab kétfejű sasos támlájú, tehát nyilván a tárgyalt tipusnak megfelelő széket Írtak össze. Pozsony környékéről eredetiben is megőrződött egy 1739-ből datált, nemesi címeres példány. Általában azonban azok a nemesi megrendelők, akik továbbra is kitartottak az ilyen régimódi székek mellett, csekély vagyonú, úgyszólván paraszti sorban élő kisnemesek voltak. Rangjukat sem cimerrel jelezték már, hanem csupán a nevük vagy névjelük elé illesztett N. betűvel. Egy Veszprém megyei áttört támlás széken szintén ekként utaltak a társadalmi hovatartozásra: "1785. N. BERETZKI KATALIN". Maradt fenn ilyen hegedűhátu szék - ezeket már joggal nevezzük igy - még a múlt század első feléből is, például Martosról (v. Komárom m.), "N. SZALATSI JÁNOS ANNO 1822" felirattal. A Veszprém megyei Szentgálon volt, aki később is élt még a nemesi származás ily módon való jelzésével, mint az egyik itt gyűjtött példány tanusitja, melyen ez áll: "N. G. I. 1847". Mindazonáltal a 18. században már Magyarországon is inkább városi polgárok, sőt jobbágyparasztok részére készültek az i- lyen felépítésű székek. Céhes használatukat bizonyítja 1738-ból egy pékjelvénnyel ékes támlájú példány Moson megyéből, hihetőleg céhmesteri szék, és ugyanettől a mestertől egy olyan darab 1753-ból, melynek hátlapján szántó és kaszáló földművest látni, más paraszti tevékenységre utaló emblémákkal egyetemben. Tehetős parasztcsaládoknál már a 17. században előfordulhatott egy-egy hegedűhátu szék. A két legkorábbi datálásu olyan falusi példány ugyanis, melyen már nincs sem címer, sem rangjelző N-betfl, 1704-ből való, a Veszprém megyei Litérről. A Dunántúlnak különösen a nyugati feléből maradt fenn sok 18. századi évszámot viselő, parasztházból előkerült deszkatámláju szék. Főként a század végéről ismert jelentős számú példányuk; ezek közt már annyi az egymáshoz nagyon hasonló kialakítású, 33
