Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Általános és elméleti tárgyú cikkek - Morgós András: A faanyagszilárdítás korszerű módszerei
MORGÓS András A faanyagszilárdítás korszerű módszerei A meggyengült fakonstrukció hatásos szilárdítását csak nagy méretű, óriás polimer molekulákkal lehet kielégítően megoldani. Ezek behatolóképessége azonban csekély, ezért a modern szilárdi- tási eljárásoknál jó behatolóképességű, kisméretű molekulákat (pl. monomer, oligomer) alkalmaznak, melyekből a behatolás után a fa szerkezetében kémiai reakcióval hozzák létre a nagyméretű, jó mechanikai tulajdonságot adó óriás polimer molekulát. A nagyméretű, impregnáló óriás polimer molekulák lehetnek a természet produktumai (gyanták, sellak, dammár, enyvek, viaszok) illetve mesterségesen előállított anyagok (különféle műanyagok). Régebben a természetes,illetve a mesterségesen élőállitott (pl, nit- rocellulóz lakkok) óriás polimer molekulákat tartalmazó anyagok oldatait használták szilárdításra, ám a molekulák óriás mérete miatt ezek nem voltak képesek a fa szerkezetébe, a mikro- kapillárisokba mélyre behatolni, még hig oldat alkalmazása esetében sem. Ebben az esetben az oldószer, mozgékonysága folytán mélyebbre hatol, mint az óriás molekula. Ilyenformán a károsodott fának csak a legkülső pár mm-es rétege szilárdul meg, mig az ez alatt maradó szilárditatlan gyenge rész miatt a tárgy mechanikai behatásra könnyen károsodhat. A műanyagkémia fejlődése során megjelentek olyan öntővagy ragasztó műgyanták, lakkalkotók, amelyek már összehasonlíthatatlanul kisebb méretű molekulákat tartalmaztak. Ezek között voltak olyanok is, amelyeknél a fába bejuttatás után a molekulák reakció utján összekapcsolódtak (epoxi-, telítetlen poliészter műgyanták) és igy képeztek jó mechanikai tulajdonságokat adó óriás mulekulákat. A fa-szilárditásának ebben a fejlődési szakaszában a bejuttatott molekulák mérete még mindig nagy volt ahhoz, hogy a fába mélyre, egyenletesen hatoljanak 213
